S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

"Tudják-e - irta Dosztojevszkij -, mit jelent esszenciákban beszélni? Nem? Bögtön megmagyarázom Önöknek. A modern "szépiró", aki tipusokat ábrázol és az irodalomban kiszemelt magának valamilyen szakterületet /mondjuk, kereskedők, parasztok vagy mások bemutatását/, rendszerint egész életében ceruzával és jegyzetfüzettel járkál, ellesi és feljegyzi a jellegzetes szavakat; végül is összegyűjt néhány száz jellegzetes szót. Ezután hozzákezd a regényhez, s amint egy kereskedő vagy egy pap megszólel benne, beszédjükhöz a jegyzfctfüsetből keresgéli össze a kifejezéseket.Az olvasók hahotáznak, dicsérik az Írót, s ugy látszik, mintha a dolog jó lenne: szószerint az életből vette át. De kiderül, hogy rosszabb a hazugságnál, éppen azért, mert a regényben a kereskedő vagy a katona esszenciákba

n beszél, vagyis ugy, ahogy egyetlen kereskedő vagy katona sem beszél az életben. A katona például az önök által feljegyzett mondatot az életben tiz kifejezés után a tizenegyedikként mondja. A tizenegyedik szó jellegzetes és megbotránkoztató, de előtte tiz s?,ó semmi különös, pontosan olyan, amilyent minden más ember is használ. A tipusvadászó Írónál azonban kizárólag jellegzetességeket mond, amelyeket az iró előzőleg feljegyzett - és az eredmény: hamis ábrázolás. A megrajzolt tipus könyvizüe

n beszél"

1

0^. Hasonló módon próbálják megoldani az alkotás feladatait azok a szovjet művészek, akik az élet alapos és sokoldalú tanulmányozását, az élet legkülönfélébb oldalainak megfigyelését előre meghatározott elvont fogalmak/mint például a jelenség "igazi lényege"/ illusztráláséval akarják helyettesiteni. És nem véletlen, hogy ezek a művészek törvényszerűen lyukadnak ki oda, hogy a jellemek külsődleges "felöltöztetésének" módszerét alkalmazzák /a pozitív és a negatív szereplő személyek külső megjelenésének harmonikus Orosz Írók az iró munkájáról, 3.köt.Leningrád, "Szovjetszkij plszátyelj", 1955. 17*.old. /oroszul/ - 25 -