S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

rát, s még kevésbé fogja azt állítani, hogy a képzeletszerüség a formalizmus elválaszthatatlan attributuma. Később részletesebben foglalkozunk még ezzel a kérdéssel - azzal, hogy a realista művészet hogyan asszimilálja más művészeti irányzatok alkotói módszereit /köztük a képzeletszerüségeket is - ezeken azokat a módszereket értjük, amelyekben nincs meg az élethűség, a köznapi hitelesség tulajdonsága, mégis lehetővé teszik a realista művész számára az élet igazságának feltárását/. Most azonban fontos hangsúlyoznunk, hogy a realista művészi általánosítás alapelve az, hogy a valóságra orientálódik^, és hogy a művész minden eszközt alárendel ennek az elvnek. Maga ez a fogalom, "az élet igazságának feltárása", amelyet a realista művészet jellemzésére alkalmazunk-, igen szabatosan fejezi kl azt, ami a realista művészetben a legfontosabb. Az élet realista művészi általánosítása mindig a az életben rejlő igazságnak.az élet logikájának, legmélyebb törvényszerűségeinek, az élet általános és lényeges mozzanatainak feltárása, felfedése, napvilágra hozatala

. A realizmus alapelve nem az egyetemes érvényű absztrakt eszme szimbolikus kifejezése, egyéni módon, konkrét külső alakban való illusztrálása, hanem az általános bemutatása az egyéniben és az egyénin keresztül. Ennek az elvnek alapján a művészek a képek kimeríthetetlen bőségét alkotják meg, amelyek mindegyike az élet más-más oldalát, vonatkozását tükrözi. A nagy realista művészek megnyilatkozásai meggyőzően mutatják, milyen nagy jelentősége volt művészetükben a valóságra való orientálódás elvének. Hivatkozunk többek közt Azt az igen sikerült kifejezést használjuk itt, amelyet 5.1. Konrád használt "A realizmus problémája és a keleti irodalom" clmü előadásában /elhangzott "A realizmus a világirodalomban" címmel 1957 áprilisában rendezett vitában/. - 18 -