S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)
V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről
társadalmi tudat minden más válfajától megkülönböztetik, amelyek meghatározzák minőségi sajátszerűségét, s ezzel viszonylagos önállóságot a többi tudatforma sorában" 37'. Higgyünk a szerzőnek ós térjünk át írásának további részeire. Meglehetősen pontos, a művészeti gyakorlat által igazolt megfigyeléseket találunk benne. Többek közt az élet esztétikai értékelését tárgyalva /a művészet ennek az értékelésnek egyik formája/ Burov megállapítja,hogy ez az értékelés, ítélet feltétlenül magában foglalja as "erkölcsi ér2/ tékelés" ' mozzanatát. A művészetet Burov a szép emberért folytatott harcként fogja fel, vagyis a művészet célját etikai Bikon tárgyaljé. Nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy itt /és a könyv sok más helyén/ észrevegyük a kiáltó ellentmondást a fent idézett kérdésfeltevéssels a művészet eleven anyaga arra kényszeríti Burovot, hogy a művészet specifikumának e~ lemzése során más társadalmi tudatformák területéről származó kategóriákkal dolgozzék. Amikor viszont fent idésett állásfoglalásához hi.ven tudatosan törekszik arra, hogy elkerülje a művészet specifikumának ilyen "összezavarásét",az olvasó nem talál egyebet, mint elvont és tartalmatlan fejtegetéseket az esztétikumról. Mi ennek az oka? Miért kénytelen megbontani a szerző saját sémáját azzal, hogy a művészet .meghatározásakor az ideológia más formáit is figyelembe veszi? A válasz s magától adódik: ez a művészet sajátosság a, mégpedig specifikus sajátossága . A művészet a saját tartalmává teszi ugyanazt,ami a politika, az erkölcs, a filozófia stb* tartalma /Plehano^ szavaival élve, "azt, ami az életben közérdekű"/, sőt? a maga tartalmába olvaszt politikai, erkölcsig filozófiai sfcb. eszméket. És természetesen nem Burovnak van ig«za { aki abA. I«Burov . A művészet esztétikai lényege, Moezkva,*Iszkussztvo 1^ 1956.4-í?. old./oroszul/ 2 / U.Oa 201.old. - 10 -