Szekeres József: Az ismeretlen Sztanyiszlavszkij (SZTI, Budapest, 1960)

Iparos munka

sziszeg az "sss", az orr mélyéből tör elő az "n". S ezek a mássalhangzók az egyszerü"rettenetes" szót"rrrettennetess"-é hizlalják. Milyen sokszor mondjuk az életben egész egyszerűen ós a legegyszerűbb okból: "uramistenI" vagy "képtelen vagyok rá!". Ezek mindennapi kiszólások. Nem Így a szinpadon, A hatásvadász szinész ezeket a mindennapi felkiáltásokat hatáskeltő céljai érdekében használja fel. Nagyobb nyomatékkal mondja e szavakat, mint sünit azok megérdemelnek; felkiált vagy felnyög, elkomorodik, fejéhez kap, esetleg a homlokát is ráncolja s hangja rettegést vagy erőtlenséget fejez ki, bár ez nincs kapcsolatban szerepével. A "bosszú" ós az "átkozott" szavakat rendszerint tragikusan elnyújtják, ugyanugy, mint ahogy a "nagy, kicsi, magas, hosszú, széles" szavak a méretek és távolságok szemléletes kifejezésére csábítják a színészt. Az "édes, keserű", szavak az Ízlést akarják illusztrálni, a "kedves, jó, rossz, vidám, szomorú, fiatal, öreg" szavak viszont a mondat belső értelmének visszaadása helyett a szó egyenes jelentésének kifejezésére csábítják a színészt. A szabatos és szemléletes beszéden kivűl a színészi iparosmunkának gondja van a beszéd jellegzetességeire is, a e célra szintén a sablonok gyűjteménye áll rendelkezésére. A katonák feltétlenül basszushapgon szólalnak meg, s minden szót ugy megnyomnak, mint a napiparancsnál; a piperkőcök raccsolnak, selypítenek és néhány magánhangzót elnyújtanak; a parasztok mindig akadozva szólalnak meg, hanghordozásuk közönséges; a papok viszont "o"-val beszélnek; a hivatalnokok beszéde olajos, gördülékeny, stb., stb. Külön sajátos, sablonos beszéd alakult ki a különböző korosztályok és jellemek számára. így például a fiatal emberek, különösen a leányok, s a naiv emberek magas hangon beszélnek, ame.ly gyakran csap át sivitásba; az érett, megfontolt férfiak és hölgyek mélyebb, teltcsengésű hangon szólalnak meg. - 40 -