Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)
Az európai modern tánc vezető személyiségei
Ára £20 korona, vigal démoni láng, lázas álomlátás... ROZSA 8ZÜC IV., Vá mm*. 1922. dcce a Vigai A német expresszionista modern tánc vezető figurája, Mary W1GMAN /1886-1973/ 1922- ben, tehát még igencsak kezdő előadóművészként járt Budapesten. Mindössze egyetlen estén lépett fel a Vigadóban, s műsora tizenegy - főként különböző keleties inspirációra készült - etűdből, egy-egy valcerből és polonézből állt. Wigman, aki eredetileg Dalcroze iskolájából került át Lábán Rudolf svájci kolóniájába, megőrizte a ritmus mindenhatóságába vetett hitét. Szólói közül A jelt zene nélkül táncolta, A lendület címűt pedig csak ritmus kíséretre. Wigman fellépése alig hagyott nyomot a sajtóban, viszont később több alkalommal is foglalkozott vele a szaksajtó. A rövid életű, s a tánc minden ágával lelkesen foglalkozó A Tánc közölte Wigman rövid kis cikkét a Táncosnőtehetségekről, aki ebben azt állítja, hogy “Az asszony hosszú századokon keresztül vágyódott rá, hogy teste zenei táncmozdulatokban felszabaduljon.” ^' Szerinte csak az utóbbi évtizedben nyílt módja a nőknek arra, hogy tánctehetségüket három lehetséges területen is kibontakoztassák: az alkotói, a kivitelezői és a nevelői irányban, amint maga Wigman is tette, aki önmagára komponált szuggesztív darabjaival egyre nagyobb elismertséget szerzett, s akinek drezdai iskolájában ekkoriban már ott nevelkedett a jövő táncos generációja, többek között Gret Palucca és Harald Kreutzberg. Később - amikorra Wigman már rátalált a saját művészi útjára, az emberi lélek mélyén rejtőző démoni erők megmutatására, és egyben előadói sikerei csúcsán állt - az új művészi táncról kifejtett nézeteinek magyarországi közléséhez is hozzájárult. Ebben egyrészt a táncművészetnek a többi művészettel való egyenrangúságát fejtegette, feltéve, ha - mint állítja - a tánctól többet várunk és kapunk, mint a szemnek szolgáló gyönyörűséget. Ha azonban a művész rálép arra az útra, amely megnyitja “a lélek és a szellem birodal-
