Tompa Andrea (szerk.): Világszínház. 4 dráma. 50 éves az OSZMI (Budapest, 2002)
Gesine Danckwart: Mindennapi kenyerünk
az elviselhetetlen jóhangulat-zenét játsszák, amit az a seggfej hallgat itt, alattam. Néha-néha egy meglepetés és egy dal, amit egy kicsit dúdolgatnék, ha ez egy másik reggel lenne, Ulrich Igenis. Igen-igen. Nem, dehogy, semmi esetre sem. így rendben van. Friss, igen. Igen, itt van, a fedélzeten. Igen, halló, Good morning, szuper! Szuper pofa. Pofánvágás azonban máshol lesz. Ez ugyanis nem egy beverni való arc. Ez egy „Jó reggelt!’’-nyertes arc, méghozzá minden erőlködés nélkül. Egy arc, ami nem is tud másmilyen lenni. Ez persze undorító, de léteznek ilyen emberek.Egyszerűen csak úgy vannak, és ma reggel én is ilyen vagyok. Gala Egyszerűen nem jönnek. Ezek a kurva szerelők egyszerűen nem jönnek. Miközben az ember arra vár, hogy jöjjenek a szerelők, bekrémezi az arcát az „Ezzel a kényeztetem magam..." krémmel. Ez az a krém azzal a „Mert ezt megérdemlem”-érzéssel, és rögtön ellazul az arcom. Sesam Egy táj. Egy végtelen táj. Már semmi se létezik. Elfelejtettem. Ulrich Nyugalom. Nelke Szaladni. Tovább. Futni. Egyre tovább. Gyorsan. El innen. Semmit meg nem ismerni. Menni. Az út a metróhoz. Egy ritmus. Én is ebben a ritmusban lépkedek. De közben nekem is megvan a sajátom. Az enyém. A földet pásztázni. Soha nem hajtani hátra a fejet. Vllágsiinkái • 20Ö2/4-5 Ulrich Bámultam. A képernyőre. Éjjelig. Fogalmam sincs, meddig. A képernyőkímélő és én. Ez egy hosszú játék. Eleinte mindig ráklikkeltem, hogy eltűnjön. Nem bírom ezt az izét elviselni. Én dolgozom. Minden fél percben mozdulatlanság és megjelenik a kép. Gyorsabban gondolkodni. Eltüntettem. Majdhogynem ráütöttem az egérre. Aztán valamikor visszaestem. Megbarátkoztam vele. Figyeltem a delfint, vagy ez valamilyen cápa? Meg a két medúzát. Előrébb kell úszniuk. A delfin egészen nyugodtan úszkál jobbról balra. Sötét színű, fehér foltos. Teljes nyugalommal halad át a computeremen. Hébehóba a medúzák is jönnek. Jókora idő elteltével sötétség. Vízzúgás. Csobogás. Aztán megint sötét, és jobbról jön nyugodtan a delfinem. Vagy a cápám. Buborékok. Gala Én vagyok. Még várnom kell egy szerelőre. Ha van valami, felhívtok, ugye? Nelke Tegnap volt valami jó dolog. Egy különös típusú találkozás. Még mindig a hatása alatt vagyok. Sesam Ez a fáradtság. Már nem tudok küzdeni ellene. Még az alváshoz is túl fáradt vagyok. Már nem is emlékszem, mikor aludtam igazán jól. Úgy igazán mélyen. Álmok. Ez természetesen veszélyes. Ki kell menni a napra, a fényre. Az embernek fényre van szüksége. Itt, bent. Egyre sápadtabb lesz. A végén szinte átlátszó. Menni a földalattihoz vezető úton. Találni egy postaládát, hogy be lehessen dobni a leveleket. Egy rakás kutyaszar, nem Cesine Danckwart / Mindennapi kenyerünk
