Tompa Andrea (szerk.): Világszínház. 4 dráma. 50 éves az OSZMI (Budapest, 2002)
Jevgenyij Griskovec: Tél
akar, pedig olyan nevetséges... esetlen, hosszú a lába, a képe meg olyan... izé... És az ember megy az utcán, felöltözött szépen, szerinte legalábbis szépen, nézi magát a kirakatban, vagy bármiben, ami tükröződik. Nevetséges, mi? Aztán kijön egy pattanás az orrán és kész. A jókedvének kész... (Legyint) Azt hiszi, hogy mindenki azt nézi... Nevetséges. A lányok meg úgy... hamarabb fejlődtek, nem? Úgy kialakultak, az ember meg még olyan kis pöcs, a lányok meg már olyan... nagylányok. Első kigombolja az álcaruhát, leveszi és alatta kék iskolás egyenruha van, alumínium gombokkal és a karján meg olyan rávarrt jelvénnyel. Megjelenik Hópelyhecske iskolás egyenruhában, talán leereszkedik egy hintán és hintázik. Első hol őrá néz, hol a Másodikra. Második vállat von és legyint Első (Lassan odamegy Hópelyhecskéhez) Te nem fázol? Ő Nem, nem fázom. Első Kéred a zakót... zakómat? (Lassan gombolja ki a gombokat) Ő Nem, nem, nem kell, nem fázom. Vlfátfszínház • 20(12/4-5 Első Biztos? Na, hát akkor. (Visszagombolja a gombokat) Hallgatnak. Első szeretné meglökni a hintát, de nem tudja rávenni magát Ő (Megállítja a hintát) Ülj le, ha akarsz. (Odébb ül, helyet csinál Elsőnek) Első (Másodikra néz, az meg vállat von) Ja neeem, így jó. Ő Ülj le, ülj le már, mit feszengsz. Első Nem feszengek... csak nincs kedvem ülni, inkább állok. De... ha akarod... meglöklek... úgy rendesen... Ő Hintáztam eleget. Nem sietsz, nincs dolgod? Első (Másodikra néz) Hát... most van egy kis időm, de úgy általában dolgom van... mert? Ő Á, nem, mindegy, semmi különös... Első VI... m... m... Rövid szünet Ő Miért hívtál ide? Első Ééén? (Másodikra tekintget) Ő Te, te, vagy nem hívtál? Jtvgenyij Griskovec / Tél
