Tompa Andrea (szerk.): Világszínház. 4 dráma. 50 éves az OSZMI (Budapest, 2002)
A szerzőről
GESINE DANCKWART Ezerkilencszázhatvankilencben született Elmshornban. Egy Lübeck környéki faluban nőtt fel. Különböző funkciókban dolgozott színházakban (Bécsben, Mülheimben és Berlinben). A berlini Freie Universitäten színháztudományt, germanisztikát és publicisztikát tanult. Tanulmányai mellett egy független színházat alapított Berlin-Moamitban, melynek öt éven át volt az egyik vezetője. Jelenleg Berlinben él. Szabadfoglalkozású író és színházcsináló. Darabjai: Girlsnightout; Überall in der Badewanne wo nicht Wasser ist (Mindenhol a fürdőkádban, ahol nincs vif); Traummaschine (Alomgép); Arschkarte (Te vagy a durák!); Summerwine; Mindennapi kenyerünk (Täglich Brot); Meinnicht (Nem a^enyém). Gesine Danckwart performance-okon keresztül jutott el a darabíráshoz. Az 1991-ben alapított Theaterdockban, amely első sorban a Freie Universität színháztudományi szakos hallgatói számára szolgált színházi műhelyként, Danckwart előadásokat rendezett, színészi feladatokat vállalt és műsorterveket állított össze. Vilúyszínhúi. • 2002/1 Az itt dolgozó fiatal alkotók munkájukkal arra törekedtek, hogy szakítsanak a polgári színház kánonjával. Produkcióikat többnyire improvizációk útján hozták létre, jelszavuk ez volt: semmi dráma, semmi koncepció, semmi téma. Danckwart 1997-ben kezdett el írni. Első darabja, a Girlsnightout, egy összefüggő beszédfolyam. Három nő készül egy partira, és közben testi problémáikról, vágyaikról, és férfiakkal kapcsolatos tapasztalataikról és elvárásaikról beszélnek. Ezek a figurák már hordozzák azokat a tulajdonságokat, amelyek a későbbi darabok alakjait is jellemzik. Például rengeteget beszélnek, pedig nem igazán beszédes típusok. A szöveg inkább csak átfut rajtuk. Gyakran csodálkozva néznek a szavaik után. És miközben még fel sem ocsúdtak az ámulatból, hogy miket voltak képesek mondani, máris folytatják a mondókájukat, amelynek célja, hogy megfogalmazzák annak az idegenszerű lénynek az állapotát, amelyet ritkán fogadnak el saját énjüknek. Ez annyira leköti őket, hogy eközben ritkán marad idejük arra, hogy a másik szavaira figyeljenek. Dialógus nem jön létre köztük. Legalábbis nem hagyományos értelemben, kérdés-felelet formájában. Ezek a figurák másként kommunikálnak egymással: Gesine Danckwart
