Tompa Andrea (szerk.): Világszínház. 4 dráma. 50 éves az OSZMI (Budapest, 2002)
Gesine Danckwart: Mindennapi kenyerünk
hatékony. Hazamenni. Ilyen korán, lehetetlen. Kimegyek a teakonyhába, hogy megnézzem, tart-e valaki épp cigiszünetet, úgy mint én. Dumálunk egy sort, aztán együtt játsszuk ezt a computerjátékot. Végre mégis megint tizenegy lett. Holnap valamivel később jövök. Ez az én jogom, egy ilyen állásnál. Gala Késő este. Egyedül a tévé előtt. Egyszerűen túl fáradt vagyok, hogy valami mást csináljak. Nem kellene így leeresztenem, törnöm kellene magam, hogy legalább szombat estére kitaláljak valamit. Legalább szombat este el kellene mennem itthonról, és átélni valami szépet, szociálisát. Most fel kellene hívnom az egyik barátnőmet, akivel lehet üldögélni egy bárban és egymásnak dolgokat mesélni. A legjobb egy olyan barátnő, aki egy kicsit olyan, mint én. Egy barátnő arra is jó, hogy megismerjen egy férfit az ember. Most ezzel kellene törődnöm, hogy szombaton ne bámuljam itthon megint ugyanígy a tévét. Nem tesz jót nekem. Még valami mást is kellene tennem, hogy legalább ezen a vasárnapon történjen velem valami. Be is kellene vásárolnom, talán valami jópofa, különleges dolgot. Ez az üres hűtőszekrény, lent már csak valamiféle szószok. Szeretnék valamit zabálni, magamba tömni, nem tudok kikapcsolni, nem lehet, hogy csak ennyi volt. Úgy örülnék, ha most tudnék aludni, nyugalom, nyugalmat kérek a fejemben, kérem, ne nézzen így rám. Sesam Ezt megérdemlem. A munka utáni szabadidőt egy sörrel és szendvicsekkel a tévé előtt. Ulrich Egy kisváros a kulissza kint az ablakom előtt. Egy festett kisváros, a holdsarló és még csillagok is. Fények az ablakokban, kék villogás, olykor-olykor egy árnyék a függönyön. Fordította: Szilágyi Mária ViláHMÍltltÚZ • 2002/4-5 Gesine Danckwart / Mindennapi kenyerünk
