Tompa Andrea (szerk.): Világszínház. 4 dráma. 50 éves az OSZMI (Budapest, 2002)
Gesine Danckwart: Mindennapi kenyerünk
éppen egy köztes állapotban vagyok, de van energiám, hogy csináljak valamit magamból. Valahogy érvényesülni fogok, jegyezzen meg magának, majd máshol viszontlát. Talán nem fog megismerni, de én tudni fogom, hogyan vessem be a kvalitásaimat. Stratégiákat fogok kidolgozni, nem a kivárást fogom választani, nem akarok vízbe fúlni. Kell tudnom találni valahol egy álmot. Én nem egyszerűen csak valamit akarok, jobb, ha az ember hisz is a dolgokban. Régebben talán szívesen lettem volna óvónófodrászháziasszony, de most nem lesz velem ilyen egyszerű. NEikE Az anyám mégis büszke rám. Éjszakánként ezekben az irodákban dolgoztam. Nem volt különösebben kvalifikált tevékenység, de a tévénél volt, és ezért azt gondoltam, csak lesz tovább valahogy. Gala Ül a konyhában. Nyugodtan. Kinéz az ablakon. Éppen most mentek el a gyerekek? Nem, ez nem olyan háznak a konyhája, ahol gyerekek laknak. A teflontűzhely alig használt, itt egy Marrascino kávéfőzőgép, valaki receptkönyveket tett a megfelelő polcra. Nemesacél párkányon nemesacél eszközök. Fokhagymanyomó, mintha bármikor is használna zúzott fokhagymát. Még nem festette ki az arcát. Várja a szerelőket, akiknek meg kell valamit javítaniuk a lakásban. Egy ilyen lakásnál elvárhatja az ember, hogy a házkezelőség törődjön a javítási munkákkal. Vilávstinhái • 2002/4-5 Ulrich A férfi már az irodájában van. A computere képernyőkímélőjére bámul, és ráismer a delfinre, amelyről tegnap éjjel álmodott. A delfin jobbról balra átúszik a computerén. A delfin tegnap éjjel felzabálta az összes dokumentumot. Szép lassan lenyelte ókét. És most jóllakottan és elégedetten úszkál jobbról balra. Két medúza bal fentről jobbra le. Valószínűleg ezeknek is jutott valami. A hátsóagyában szelíd csengetés. Mára volt valami. Ma leadási határidő van. Ma megbeszélés van, meeting, reprezentáció, eredményhirdetés, zárás. Ma takarítják be a termést, ma állnia kell egy háznak a koncepció szerint. Ma egy delfin lenyelte az agyát. Ela Reggel, úton a munkába. Fáradtság. Az első turnusnak már befejeződött a munka. Vagy elkezdődött a szabadnap. Ahogy vesszük. A takarítónők, az újságkihordók, a taxisok már jó ideje megpróbálnak aludni. A bárpultosok is ágyban vannak már. Sesam A rémálma vagyok. Jó reggelt! Halló, halló! Vagy már jó nap vagy jó este van? Mi vagyunk az otthonülők, a szimultáns ágybanfekvők, a falat bámulok, a „Miért éppen én?”-kérdezők klubja. Mi mindannyian egyedül vagyunk. Ez köt össze bennünket egymással, még ha nem is tudjuk. Az ember gyakran mint százalékszámról olvas magáról, és akkor rájön, ki mindenki ücsörög még így. Ez még nem rossz sors, vagy valami olyan, amibe bele kell törődnöm. Abban a korban vagyok, amikor még tovább Gesinc Danckwart / Mindennapi kenyerünk
