Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Kolozsvár
SZAKOLCZAY LAJOS Csongor és Tünde a játszótéren Harag György merészségét többször megtapasztalhattam. Ő az a rendező, aki a színpadra állítandó szöveg mögé lát - korokat, helyzeteket, sohasem volt játszásmódokat olvas ki belőle. Az eddigi színháztörténeti eredmények nem nagyon izgatják; elfogadja őket, tiszteleg a hallhatatlan elődök munkái előtt, de minden porcikájában benne az újra törekvés. Ismételni nem akar, csak teremteni. Irigyelni való, már-már kihívó konoksággal járja a maga útját. „Megbotránkoztató", ugyanakkor tiszta, érthető közönségszínház a vágyálma, melyben a néző új és új próbáknak van kitéve. A fantáziája, a befogadóképessége? Harag evvel a némelykor agresszív, máskor csupán fölforgató totalitással (totalitásra való törekvéssel) meghökkent, lefegyverez: bűvkörébe vonja a nézőt és a színpad összes munkását: a színésztől a kellékesig, s az előadásban közreműködő mesteremberekig. Van valami romantikus teljességigénye. A színház kultikus ünnep, szertartás, de a játszónak s nézőnek egyaránt meg kell dolgoznia az élményért. Rendezéseinek legendája: a munka kezdetekor még alig van koncepciója. Egy álom, egy ötlet, egy váratlan föltoluló látomás adja az indítólökést. És a könyörtelen, önemésztő, színházban való gondolkodás. Persze évtizedeknek kellett eltelni ahhoz, hogy merje vállalni ötleteit. Igaz, ezek az irodalmi művet színpadra képzelő látomások csak az utóbbi másfél évtizedben voltak realizálhatók. Amikor a mesterember már művésszé érett. De ebben az 1970 óta csak gyarapodó értékvonulatban olyan csúcsokat is számon tarthat az egyetemes színházművészet, mint Nagy István Özönvíz előttje, Barta Lajos Szerelemje (Marosvásárhely, 1971, illetve 1973), Sütő András drámatrilógiájának kolozsvári színpadra vitele (Egy lócsiszár virágvasárnapja, 1975; Csillag a máglyán, 1976; Káin és Ábel, 1978), Gorkij Éjjeli menedékhelyének és Csiki László Öreg lazának rendezése (Kolozsvár, 1979). És akkor még hol vannak a külföldi színpadok emlékezetes Harag-előadásai: a gyulai Caligu-