Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Kolozsvár
KOLOZSVÁR 86 MAROSI PETER badságot Vaszka Pepel kezében; éppen ellenkezőleg: mindenki megalázásának, a szabadon tomboló egyéniség rémuralmának eszköze. Történelmi pesszimizmus uralja tehát Gorkij színpadi világkölteményét? Harag György talán nem hallja már ki ebből a szövegből az ember szabadságvágyának szózatát, amelyet e század világszínpadainak nagy többségén mindig kihallottak belőle? Szó sincs ilyesmiről. Harag azonban a lét végső kérdéseivel állítja szembe az egész menedékhely világát. Nem tankölteménynek, egy adott társadalomtörténeti pillanatban adott megváltást kínáló leckének fogja fel Gorkij drámáját, hanem igazi világkölteménynek. A társadalmi lét értelméről, lehetőségeiről a mélységekben folytatott megszakíthatatlan dialogizálás: ez Harag Éjjeli menedékhelye; az emberiség egyetemes szenvedésének képe, amelyből az emberiség nem szűnik meg - egyetemlegesen, együttesen - kiutakat, szabadulást remélni, keresni (...) Minél többet mutatsz meg sebeidből, annál inkább rád ismer, magára ismer az egész emberiség. Ez a legnagyobb művészek, ez Gorkij titka is. Harag György érdeme, hogy e titok felől közelítette meg az Éjjeli menedékhelyet. Nálunk, romániai magyar színpadon eddig legtudatosabban s a járulékos, mert időleges elemeitől legfelszabadítottabban. Lássuk, mire ment vele. * Hozzászoktunk: ha éjjeli menedékhely, legyen éjjeli menedékhely. Priccsekkel, sarkokkal, zugokkal, elkeríthető, elfüggönyözhető rekeszekkel, ahova mégiscsak vissza-visszahúzódhatnak - a társaik, a többiek, a szakadatlan torzsalkodások, civakodások, zaklatások, háborúságok elől - az életnek ezek a Gorkij által (is) egybenyalábolt elesettjei. Harag György nagyon kegyetlenül jár el velük. Megfosztja őket sarkocskáiktól, zugaiktól, egyéni menedékhelyeiktől, s kiűzi a hatalmas földgömbszeletet mímelő, teljesen nyitott, még a zenekari nyílás fölé is kiépített domború színpadra. Itt kell élniök „magánéletüket", itt kell dialogizálniok életről, halálról, becsületről, becstelenségről, szerelemről és szeretetlenségről. Itt kell elmondaniok azokat a végtelen belső monológokat, amelyek esetlegesen állanak csak össze dialógusokká. Addig mind mondja ugyanis mindenki a magáét Gorkij drámájában, amíg szívük - szívünk! - legtitkosabb panaszait, reménységeit halljuk ki a sok „intim" vallomásból. El lehetne játszani ezt a költeményt társalgási drámának? Sokszor játszották nálunk is társalgási drámának. Harag döntő opciója, hogy a térbe kidobva is létkérdéssé tette - sőt éppen ezáltal tette létkérdéssé - e világköltemény ezer apró részletkérdését. Olyan akusztikát te
