Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Kolozsvár

MAROSI PÉTER

Gorkij titka

Az éjjeli menedékhely

(...) Állítsuk egymás mellé Harag György Szatyinját és Lukáját. Igen: egymás mellé! Mert ebben az egymás mellé állításban rejlik ennek a mostani előadásnak a kiindulási pontja; minden művészi erényének az eszmei kulcsa.

Szatyin és Luka természete és szemlélete természetesen ebben az egymás mellé állításban sem mosódik egybe Harag György színpadán. A maguk módján polarizálódnak; jellegzetes módon azonban: nem antagonizálódnak! Azaz senki sem jöhet el erről az előadásról azzal, hogy milyen bátor ember is ez a Szatyin, s milyen gyáva Luka; milyen rokonszenves az előbbi és mennyire ellenszenves az utóbbi. Ennek a benyomásnak azonban az ellenkezője sem alakulhat ki senki szívében. Nem azért, mintha ez a két alak elveszítette volna a mű egésze szempontjából döntő drámai jelentéstartalmát (a drámán belüli funkcionalitását). Hanem azért, mert a rendező ebben az esetben sem ítélkezik e dráma protagonistái - azaz elevenek és holtak - felett. Nem állítja őket jobb és bal keze felől, nem kategorizálja őket elkárhozottakat s üdvözültekként. Csak felmutatja nekünk Szatyin „kárhozottságát" és Luka „üdvözültségét", hogy hát ilyen sorsok is vannak egy közös rettentő sors, az adott lét feltételei között. Az egyik örökké szenved az egyetemes pusztulás láttán, s örökké háborog e pusztulás oktalansága miatt. A másik viszont örökké keresi a menekedésnek még az álomképeit is, örökké bízik, reménykedik, többnyire olyasmiben, ami... eleve méltatlan a bizakodásra. Szatyin szolidáris szenvedő embertársaival, de teljes dezilluzionáltságában nem segíthet mással, mint az adott valóság reménytelenségének felmutatásával, tehát egyféle lázadozással. Luka mindenkin segít a maga módján, de az általa meghirdetett illúziók legfeljebb pillanatnyi lelki enyhülést hozhatnak. Legfeljebb elviselhetőbbé teszik a szenvedést.

Volna persze még egy pólus, furcsa módon „a harmadik" ebben a drámában. Tenni a jobbért. Abban a közös sorsban azonban, ami ezt az Éjjeli menedékhelyet uralja, a tett emberellenes erőszakká torzul. A kés nem hoz sza