Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Kolozsvár
KOLOZSVÁR 82 SZAKOLCZAY LAJOS a „nagy ember" titkaiból valamicskét megtudni akaró fiataloknak. Az Apa fiatalságához jött és halálához érkezett: lassan be fogja teríteni a környezetében elhatalmasodó tárgyak szürke pora, a recsegve szóló régi hanglemez hangfoszlánya. Harag György kolozsvári színpada a gyermekkor borzongásait, félelmeit, halkan becsukódó ajtóit, nyikorgó szekrényeit, az őt saját gyermekkorára is emlékeztető három nagynéni: Mária, Rebeka és Gizella suhanó lépteit, szellemlényét idézi. A hangulatot nagymértékben befolyásoló tárgyak költészetét. Mert az emberi kisiklások, megtöretések, kis és nagy tragédiák mellett - szinte mitikus hatalommal - ott vannak a kiismerhetetlenséget, szürreális álomvilágot, kapcsolatok foszlányát megmutató és hitelesítő tárgyak. Ebben a rejtélyes, Mándy Iván bútorainak fenséges „embervoltát" megkísértő világban a sűrűség, az elfojtottság, a kiismerhetetlenség dominál. A nagy, bensőben zajló összeütközéseket - az Apa és a Fiú közt elhangzó, életutak és nemzedékek sorsát perlő és visszaperlő vitákat - ezek az apróságok, egy életforma reprezentánsaként félszázad alatt összehordott, az emberre ránehezedő, bomlásnak indult kacatok kísérik: például egy mákdaráló, az azt az időt már rég nem mutató, hibbant óra. Amíg az Apának és Fiúnak - ők egy külső világból jöttek, szinte véletlenül, fájdalom, hogy egyiküknek sem sokat jelentő halál miatt kerültek ide - alig jelentenek valamit ezek a kimustrált, megszuvasodott, dohot és rozsdát egyként magukon viselő „gépek", az Anyát hűséggel (?) gondozó Bandi bácsinak és feleségének, Gizellának az életet adják. A pillanatnyi szerzés és harácsolás örömét. Szinte módszerességgel akarják kifosztani a halottat - „szeretetükért" gyalázkodnak, követelnek. Harag, mert kitűnő rendező, az Apa és Fiú drámáján kívül eljátszatja az öreg ház drámáját is. Ami az egyiknek pokol, az a másiknak - főként, ha pénze és furfangja van - mennyország. Döbbenetes erővel jelenítődik meg e végletes érzelmek kiárusítási vásárán a vénkisasszony Rebeka tragédiája. Andrzej Wajda Mennyegzőjének képhangulatát, biblikus fojtottságát hozza egy pillanatra emlékezetünkbe az a régmúltba kalandozó jelenet, amely Rebeka pártában maradását illusztrálta. Hatalmas asztal, hófehér terítő, menyasszonyi ruha és fátyol, érintetlen terítékek, a sikertelen lánykérés „kellékei". A fiatallá révült Rebekával szemben a hajdani kérő szerepét játszó fiú foglal helyet, az asztalfőn pedig a könyörtelenül nem-et mondó apa szerepében a Fiú Apja. Az Apa legfiatalabb nagynénje, Rebeka tehát még az emlékezéskor is meggyaláztatik: az öreg ház számára nem sokat változott: fiatalságának pokla volt és vénségére is az maradt. Az Apa gyermekkorát
