Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Kolozsvár
SZAKOLCZAY LAJOS Öreg ház Csíki László a romániai Forrás-nemzedék második hullámának értékes alkotója. Kísérletező alkat: verseskönyvei, prózakötetei és - folyóiratokban - izgalmas esszéi, tanulmányai jelentek meg az évek során. Első drámáját, az Öreg házat, az a megtiszteltetés érte, hogy a kiváló rendező, Harag György választotta ki magának előadásra. Ismerjük Harag tudatos rendezői, azt is mondhatnánk, életműépítési törekvéseit; ha ő egy fiatal, kezdő drámaíró művét szemeli ki magának, ebben, a színpadra segítő és megbecsült nemes akción kívül, új iránti vonzódása is benne van. Értékfelismerő képessége. Csíki Öreg háza valójában társadalmi dráma: Apa és Fiú összeütközése, vitája az öröklött ház és a házból „kiköltözött" Halott fölött. Az Apa, fiával együtt, ide tér vissza, gyermekkorának terepére, harmincévi bolyongás után. A szülői házban döbben rá, hogy - noha felelős posztokon állt helyt - az évtizedek alatt elvesztette mindenét: családját, fiát, kapcsolatait. Az örökös rohanás, a pillanatnyi helyzetek döntésszabadsága, az állandó lelkiismereti urd alás gyötörte és gyötri. Életének egyetlen biztos pontjához, a Házhoz is azért ragaszkodik, hogy fölmérhesse: van-e visszaút. Öreg bútorok, megpudvásodott kacatok, polipként nyújtózkodó ócska tárgyak: evőeszközök, függönyök, próbababák, fogasok, rézsodronyos ágyak, árnyként bolyongó alakok, s halott anyjának testvérei jelentik számára a magáraismerés közegét. Itt, ebben a furcsa, századosán megrekedt, vénkisasszonyok, emberi tragédiák és esendőségek bőséges példatárát nyújtó panoptikumban kellene megtalálni a hangot rég elveszett felnőtt mérnökfiával, kellene meglelni a könnyen új utak, új csábítások felé rohanó kamaszt, valahavolt magát. Az Apa szeretetre, megértésre s még most is - a nyugdíjhatár közelében - kalandra vágyik: egy hirtelen rabolt csókkal el akarja szakítani Fiának hirtelen szerzett szeretőjét, de csak vereségek halmaza éri. A Ház, ami néki oly sokat jelentett, a fiának nem kell, tragikus példája - a közügyek hajszolásában eldurvult, meghalt magánélete - semmit sem mond az őt fölkereső,
