Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Kolozsvár

KOLOZSVÁR

80

KRIZSÁN ZOLTÁN

szólója, s döntő jelentőségű az opera segítsége a vendéglői és a báli jelenetben, valamint a kísérőzenéül szolgáló kórusművek hangzásában is.

Legnehezebb a színészek dolga. Legtöbbjük éppen csak megjelenik egyegy „közelképen", és a legfontosabb szereplők közül is csak Héjjá Sándornak jut viszonylag teljes szerep: egy fiatalember életútjának vázlata a nagyvilági flörttől a hősi halálig. A rendező jól ismert hangulatteremtő képességének is köszönhető, hogy néhány arc mégis megmarad a néző emlékezetében: a történelmi alakok megszemélyesítői közül elsősorban László Gerő; egy kedves családi jelenetben Kakuts Ágnes és Czikéli László; a magánéleti drámák további részeseinek szerepében különösen Sebők Klára, Bisztrai Mária, Váli Zita, Bíró Levente és Vadász Zoltán; egy anekdotikus jellegű kettős tagjaiként Köllő Béla és Márton János; a román paraszt jelképeként Barkó György; és nem utolsósorban Pásztor János, akinek sikerült élettel telítenie alig megírt szerepét. Annyit jegyeznénk még meg a színészi alakításokkal kapcsolatban, hogy rég nem láttunk ennyi kitűnő maszkot színházunk előadásain (maszkmesterek: Dán Géza és Kőrösy József).

A bemutató terve méreteivel késztetett csodálatra, maga a bemutató artisztikusságával: a színházművészeti virtuozitás zavarbaejtő bőségével, a látványossággal, az érzelmi hatékonysággal, a hangulatváltásokkal és talán mindennél inkább a végre valóban tökéletesen kidolgozott tömegjelenetek erőteljességével. Ez utóbbi összefügg a bemutató sikerének legfontosabb előfeltételével: valamennyi látható s láthatatlan résztvevőjének fegyelmével, hivatástudatával, ügyszeretetével. Amellyel ismét bebizonyosodott, hogy színházunk fel tud nőni a legnagyobb feladatokhoz is, csak meg kell találni a kulcsot erőtartalékainak mozgósításához.

A függetlenség centenáriumát az Állami Magyar Színház úgy köszöntötte, ahogyan azt reméltük és elvártuk tőle.

1977