Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Kolozsvár

A hazugság tragédiája - helycserékkel

71

eszmetársa könyörög neki, hogy még annyit se valljon be és vállaljon a hitvitában, amennyit aztán mégis bevall és vállal. Ne álljon tehát ki még a presbiterianizmus mellett se, mert a fejedelem úgyis meg van győződve arról, hogy ez az út independentizmushoz vezet. Vagyis II. Rákóczi György - e drámában főként Basirius hatására - csak a fegyveres ellenforradalom s a fegyveres forradalom végleteiben tud gondolkozni. Apáczai tehát, aki az adott történelmi pillanatban nem fellebbezhet Rákóczi ellen a néphez, éppen azzal váltja meg korai felvilágosító munkájához való jogát, hogy nem ugrik be Rákóczinak és Basiriusnak, azaz mégsem adja ki olyannyira magát, hogy végül tényleg „tornyot kelljen választania". így aztán míg Basirius bűne ebben a tragédiában az „igazmondás", addig Apáczai tragikus vétsége az áltatás. Hős, aki egy adott társadalmi-történelmi pillanatban nem végső önfeláldozásával, teljes hitvallásával, mártíromságával szolgálja az adott kor legnemesebb ügyét, hanem - csak féligazságok kimondásával, magamentegetéssel... kompromisszummal. Ahogyan egészen más tudati fokon és egy szervezett élcsapat katonáiként a XX. század legkövetkezetesebb forradalmárainak se volt szabad megvallaniok teljes ügyüket - a vallomás valamiféle hősiessége, valamiféle formai becsületesség kedvéért - mindaddig, amíg valamilyen lehetőség, reménység mutatkozott a harc folytatására. A Tornyot választok harmadik felvonása azért emelkedik ki drámairodalmunkból, mert ezzel a tragikummal, ezzel az ellentmondásos módon szomorú sorssal néz szembe benne Apáczai. Belerokkan abba, hogy „hazudnia" kellett, hogy másképp nem szolgálhatta céljait, eszméit, ügyét. A sors, a történelmi és társadalmi körülmények diktálta végzet nem engedi meg ennek a drámába írt Apáczainak, hogy hitvallóként is odanőjön, ahova népe tanítómestereként nőhet. Nem kétséges: tragikus bukás ez is.

Az pedig már más tanulmány tárgya lehetne, hogy az ilyenszerű tragikum hogyan jelentkezik a XX. század drámairodalmában - Bertolt Brechttől Németh Lászlóig. Sőt: a Tornyot válaszokat úgy is felfoghatjuk, mint amikor Ionesco, Beckett vagy Mrozek lelki tájairól néz át valaki - a Brecht vagy a Németh problematikájára. Mindezzel kapcsolatban a koldusok szerepének funkciójára utalok. Az ő fő bűnük, hogy koldusságuk korlátáit és konvencióit áthágva, a nagy üzlet reményében egyetlenegyszer igazat mondanak, és éppen ekkor nem lesz igazuk, sőt belepusztulnak első igazmondásukba. Apáczai s a koldusok párhuzama a Tornyok választókban éppen a magányos hős elszigeteltségének tragikumát hangsúlyozza - groteszk ellentét erejével. így jelentkezik a Tornyot választok főmotívuma drámai helycserék során a színpadon. Erről azonban már a kolozsvári előadás kapcsán kell szólanom.

KOLOZSVÁR