Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Kolozsvár
MAROSI PÉTER A hazugság tragédiája - helycserékkel Páskándi Géza: Tornyot választok (...) Nem ahhoz a vitához kívánok hozzászólni, amely megjelenése óta kíséri nyomon ezt a Páskándi-drámát: hogy tudniillik három színdarab (egy abszurdoid játék, egy történelemfilozófiai tabló és egy lélektani dráma) ötvözete a Tornyot választok - vagyis amolyan műfaji summája az író kísérletező kedvének vagy pedig mégis csak egyetlen, egységes művészi koncepcióból született színiirodalmi alkotásnak tekinthető. A drámát és az előadást abból az irányból kívánom megközelíteni, amelyet mindjárt a bemutató után szabott meg számomra a nézőként összegezett első benyomás: hogy ez a dráma mint egységes műalkotás tragikumtól terhesebb (súlyosabb és mégis emelkedettebb), mint amihez az utóbbi évtizedek irodalma szoktatott bennünket - s az előadás mint egységes színpadi műalkotás méltónak bizonyul ehhez a nemes teherhez. Sőt elmondhatom: nézőként inkább éreztem, mint olvasóként, hogy a Tornyot választok - amelyet szerzője „történelmi drámának" titulál - valójában vakmerő kísérlet egy bizonyos életérzés tragikumként való megragadására, s ezért árad aztán erről a színpadról a sorssal való hősi szembesülésnek a semmi mással össze nem vethető pátosza - még a legantipatetikusabb első felvonásban is. (...) A Tornyot választok szövegére és adott előadására összpontosítva próbálok felelni arra: mi a tragikus magva ennek a Páskándi-drámának, illetőleg mennyiben tud az író (és az előadást megalkotó művészegyüttes) meggyőzni bennünket arról, hogy a XX század második felében is nagy színpadi művészetet teremthet az ilyenszerűen felfogott tragikum, amit ma már sokan letűnt idők muzeális értékének tartanak csak...
