Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Marosvásárhely
Egy évtized múltán 61- Sokan gondolják így, de az az előadás, amely valami újat hozott, amelyben meghaladtam önmagam, az az Eftimiu darab, Az ember, aki látta a halált című volt 1970-ben. Marosvásárhelyen, a román tagozaton rendeztem.- Mi változott meg ?- Nehéz meghatározni... Nézze, én sokat és sok színházban dolgoztam, mindenféle darabot rendeztem... A Makropulosz-recept Capektől Ploiejtien, A szerelemi házasság Shaw-tól a vásárhelyi Akadémián, Ploie§ti-en, Dürrenmatt Fizikusok, Miller Pillantás a hídról, a Macbeth Marosvásárhelyen... Ezek az előadások nem voltak rosszak, de jók se... A Macbeth eleje egész jól sikerült; emlékszem, egy tehetséges fiatal rendező, akit nagyon szeretek, az első felvonás megoldásától fellelkesülve jött oda hozzám... de a többi tulajdonképpen bukás volt. Mi változott? Gyötrelmes útkereséseim tapasztalatait nem tudtam művészileg újrafogalmazni. Eftimiu darabjával azonban sikerült megszabadulnom a bevált fogásoktól és megoldásoktól, a gégéktől és trouvaille-októl, mindattól, amit addig tudtam a szakmáról. Az előadás szárnyalt, áradt belőle a komikum, átlépte a konvenció határait, mindazt, amivel addig elégedett voltam.- Azt mondják Harag Györgyről, hogy nagyszabású előadásokat rendez középszerű szövegekből.- Az állításnak mindkét része túlzó. Igaz azonban, hogy szeretek rátalálni eredeti szövegekre, újragondolni mellőzött, elfeledett műveket. Azóta van bennem ez az ambíció, mióta sikerült megszabadulnom az alkotói kételyektől, a szakmai alkalmatlanság félelmeitől. Van mondanivalóm, gondolok valamit a világról, az életről, és természetesen keresem azokat a szövegeket, amelyek a legpontosabban fejeznek ki engem. Az Özönvíz előtt című drámát 1936-ben játszották, aztán a fasizmus évei alatt betiltották. Ez a darab nemcsak szövegvilágában, hanem kritikájában, szemléletében is kommunista. Felfedeztem még Asztalos István A fekete macska című darabját; népszerűsíteni szeretném Victor Papiban alig ismert, de izgalmas, érvényes drámáit, és színre vinném Mihail Davidoglu régi darabját, A ceatali embert.- Milyen típusú darabokat tartana fontosnak egy repertoárban ?- Lehet, hogy álláspontom kissé közhelyes, de mély meggyőződésből fakad. A korszerű drámák, az aktualitás érdekel. Azok a művek - legyenek maiak, tegnapiak vagy tegnapelőttiek -, amelyeknek érintkezési pontjuk van napjaink legégetőbb problémáival, de ugyanígy az állandó, örök kérdésekkel is. A szenvedélyek, a nagy tragédiák, a groteszk helyzetek, a szélsőségek izgatnak. MAROSVÁSÁRHELY
