Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Epilógus

BÉRCZES LÁSZLÓ

A legfiatalabb rendező

Harag György, 1925-1985

Harag György a magyar színházművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége volt. Hetven évvel ezelőtt született, és tíz évvel ezelőtt hunyt el. Az alábbi összeállítással rá emlékezünk.

Taub János

Én szinte családi kapcsolatban voltam Haraggal. Ő egy váradi szabadegyetemen találkozott a húgommal, aki balettet tanult. Eljött hozzánk, a család megszerette, és minthogy nem volt senkije, anyám örökbe fogadta. Nem hivatalosan, de mi úgy kezeltük őt, mint családtagot. A megismerkedésünk tehát azt jelentette, hogy testvérek lettünk. Akkoriban kezdte a színművészetit, nekem viszont semmi közöm nem volt még a színházhoz, én futballista voltam. Az is maradtam volna, ha a játékosság mellett rendelkezem azokkal a tulajdonságokkal is, amelyek elengedhetetlenek: rámenősség, keménység, profizmus. Én magát a játékot szerettem, és még annak is örültem, amikor az ellenfél jól játszott.

Harag olyan lelkesen járt a főiskolára, hogy ezzel felkeltette az érdeklődésemet a színház iránt. Gondoltam, ebbe is belekóstolok. Sok mindennel próbálkoztam előzőleg, de végül is a színház mellett döntöttem. Ebben nagy szerepe volt Gyurinak. Kolozsvárott együtt laktunk a Kálvin utca 11-ben. Ez addig tartott, amíg ő 1953-ban el nem ment Nagybányára. Én akkor még főiskolás voltam, aztán végzés után Temesvárra szerződtem, ahol létrehoztuk a magyar társulatot. Kis túlzással akár azt is lehetne mondani, hogy abból a Kálvin utcai lakásból indulva született meg két romániai magyar társulat: a nagybányai (később szatmári) és a temesvári.

Különböző módszerekkel dolgoztunk, de a színházról hasonlóképpen gondolkoztunk: nem szerettük a lapos realizmust. A színes, fantáziadús

I