Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Epilógus

HORIA HOR$IA

A Cseresznyéskert előadásának krónikája,

avagy Harag üzenete

Egy nézőpont

Egy könyv mindenekelőtt tárgy, de élet is, több (ha nem végtelen számú) sorssal. A tárgy - saját csendjébe burkolózó dokumentum. Egy Csehov-kötetbe pillantok, moszkvai kiadás, „pour l'étranger", 1947, a Művész Színház előadásairól készült fényképekkel (Sztanyiszlavszkij-modell). Cseresznyéskert, első felvonás: Gajev-Sztanyiszlavszkij a többi szereplő-előadó figyelmét megosztó magatartással-gesztussal, és mintha hallanám: „Te régi, derék, tiszteletreméltó szekrény!" (az idézetek Tóth Árpád fordításából valók). Olyan, akár egy Gustave Doré-féle Balzac-illusztráció, mely a szövegből kiemelt mondatokat idéz fel, vagy csak szószerkezeteket, megmagyarázván a képet. íme, a tárgy már nem zárt entitás (mondaná Borges), hanem viszony, középpont megszámlálhatatlan viszonnyal, egy élet, vagy több, ugyanannyi, mint ahány olvasó vagy ahány olvasat: minden olvasás a könyv, a tárgy, a mű újraalkotása.

De egy színházi előadás? Egy színrevitel és egy értelmezés? A meg-jelenítésnek nem csak szabadsága, de kötelessége is, hogy - az olvasás absztrakt teréből az előadás kialakulásának konkrét terébe való átmenete során - a drámai költemény által igényelt újra-alkotás legyen. Látván a remekművet, Harag György Cseresznyéskert]e elsősorban nem egy megismételhetetlen és páratlan újraalkotás-e?

Egy megközelítés, egy koncepció, egy filozófia

Amikor a hetvenes években Lucian Pintilie (Paul Bortnovschival együtt) - mindannyiunkat meghökkentve - szakítani próbált a Csehov-rendezések honi tradíciójával, tette felért egy forradalommal, egy kinyilatkoztatással. Talán túl hirtelennek tűnt a kezdeményezés? Vagy nem voltunk felkészülve