Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Nagy Béla: Színház és dramaturgia
BESZÉLGETÉS 26 NAGY BÉLA iskolába." A második kun betörés alatt! írja Vörösmarty! Majd azt mondja Ilma: „Jobb szeretnék messze lenni,... mint Pozsonytól Hortobágy." Tehát olyan fogalmak, olyan nevek, amelyek nem léteztek a második kun betörés alatt, vagy legalábbis nem voltak közhasználatban. S akkor azt gondoltam: ha ezt írta Vörösmarty, akkor ő nyilván tréfált, és a lényeg az, hogy ezt a nagyszerű mesét próbáljam meg közérthetővé tenni. Mert állítom: nincs olyan ember, aki - ha valaha is beült a Csongor és Tünde előadásának nézőterére - értette, hogy miről van szó? Nagyjából megértette mindenki, hogy egy fiú keres egy szőke lányt (mert Tünde mindig szőke volt), és folyton elalszik; vagy legalábbis a lényeges momentumokban elalszik. És nagyon csodálkoznak ezen. A lány is csodálkozik: miért alszik el? Utána miért kel fel? Amikor aztán a színész is megkérdi (mert megkérdi!): „Na... most akkor miért aludjak el?" Mit mond erre a rendező? Miért aludjon el?... Borzasztóan nehéz kérdés. Mirigy mindig zseniális, akárki játssza. Nem tudom, észrevették-e? Mert nagyon könnyű alakítani. Mirigyet a legkönnyebb alakítani, mert maszkot csinál. Csapzott, ősz valaki, görbebotot vesz a kezébe, elváltoztatja a hangját, és máris ott van - Mirigy. Látni, hogy mindig intrikál. Balga is jópofa, Ilma szintén. Ezek ketten pedig, a két főszereplő... Azt szokták mondani: ezek vérszegény szerepek, de ezeket is el kell játszani... Jó... és akkor azt mondtam magamban - rettentő kínokat állok ki minden próbán, ugyanakkor hallatlan gyönyörűség is -, hogy ma játszódik a darab. Ugyanis ez egy mese. Tehát tulajdonképpen mindegy, hogy mikor történik, mert a mese úgyis mesévé válik. Hiába játszatom a mai korban, úgyis mesévé válik... Tehát adva van egy mai park. Nem olyan park, hogy ráismerni: ez ebben vagy abban a városban található... A kolozsvári Sétatéren tapasztaltam egyszer: a szomszéd házból néztem ki, és valami furcsa dolog történt. Lehunytam a szemem és mondom: hol vagyok?, melyik park ez?, milyen park? Mert akkor este, abban a világításban az nem a kolozsvári Sétatér jellegzetes jegyeit hordozta, hanem valami mást. És egy ilyen furcsa parkban mindig kóvályognak bizonyos alakok. Egy kopottkabátos ember, aki egész nap (mint egy öreg nyugdíjas, akinek más dolga már nincs), olvas egy pádon. Ez a Tudós. A Fejedelem egy deblokált katonatiszt, akinek a hatalom elvesztése miatt obszessziója lett Zeusz... egy szóval: rettentően elégedetlen. A Kalmárt pedig ismerjük: ő az, aki minden korban mindig feltalálja magát, mindig van pénze; talpraesett. Mirigy az a szomszédasszony, akit gyűlölnek, ezért viszontgyűlöl. De rá lehet fogni azt is, hogy boszorkány. A három ördögfióka három tinédzser, aki olyan rossz, mint az - ördög. Ül-
