Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Nagy Béla: Színház és dramaturgia
Színház és dramaturgia 27 dözik a Rókalányt, aki ugyancsak egy kis tinédzserlány. Csongor pedig az a fiatalember, aki nagyon szereti ezt a lányt. Úgy is jön be, egy csapat fiúval, Balgával meg a barátaival, amint azt az ideális világot kergetik, ahol tiszta a szerelem; ahol olyan sok mindenen kell keresztülmenni, és ez nagyon nehéz. Bizonyos hatalmak gátolják őket, de hogy kik ezek, nem lehet pontosan tudni. Ezt a játékot szerelemmel, meg évődéssel, meg eltávolodással, meg összekapcsolódással tökéletesen meg lehet rajzolni, és senkit sem zavar, amikor ebből az álomból mesébe váltunk. Például a lányok szárnyakkal érkeznek. Ezt már kipróbáltuk, és abszolút nem zavar senkit. A darabban egyszerre van jelen a valóság és az irracionális lét, és megpróbáltuk emberi nyelvre lefordítani a szöveget: azaz érthetővé igyekszünk tenni ezt a csodálatos, zengő-bongó nyelvet. Hát nem mondom, hogy eddig minden sikerült, de nagyon biztatóak a jelek. S hallatlan izgalmassá válik a darab, és nagyon sok helyen - shakespeare-ivé. Tehát túl a költészeten, túl a költészet filozófiai részén, egyszer csak shakespeare-i drámává is átalakul. Miért mondtam ezt el? Ha azt mondom, hogy ez egy rendezői módszer vagy látásmód, lehet, hogy az. Mert mindig kínozom magamat, hogy másként közelítsem meg vagy másként olvassam el azt a darabot, amit kiválasztok, vagy amit a sors rám mért, hogy rendezzem meg. És próbálom ezt a másfajta olvasatot a darab igazának s a darab tartalmának megfelelően kibontani, nem pedig mellékesen egy másik sínpályán futtatni vagy illusztrálni. Ugyanis a legtöbbünknek (nekem is és sok más kollégámnak is) az a legnagyobb baja (talán az volt, vagy néha most is előfordul), hogy az úgynevezett korszerűséget illusztráljuk. Tehát akár zenével, akár effektusokkal, akármilyen öncélú játékokkal, kötelekkel - kívülről. Pedig úgy érzem, hogy belülről kell kibányászni a darabból azokat a rejtett dolgokat, amelyek nincsenek kimondva, illetve úgy vannak kimondva, ahogyan azokat még nem játszották el. De attól nem jelenti azt, hogy nincsenek benne.- Harag György egyike azon rendezőknek, akik rendkívül sokat tettek a romániai magyar drámairodalom - mind a két világháború közötti időszak, mind a kortárs drámairodalom - darabjainak színpadi életre keltéséért. Sütő András, Nagy István, Asztalos István, Tomcsa Sándor, Földes Mária, Bajor Andor, Huszár Sándor, Csíki László neve szerepel azon a távolról sem teljes szerzői listán, amelyről időről időre darabokat emel ki és állít színpadra. Most, amikor elterjedt az a vélemény, hogy drámaírásunk fejlődésben megelőzte színjátszásunkat, hogyan ítéli meg a kortárs romániai magyar drámairodalom jelenét, és - figyelembe véve az egymást követő veszteségeket, vagy egyes szerzők esetében az alkotói csendet - hogyan látja ennek a drámairodalomnak a jövőjét ? BESZÉLGETÉS
