Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Nagy Béla: Színház és dramaturgia
Színház és dramaturgia 25 Amikor ezt mondom, a kolozsvári közönségszervezőnek már borsódzik a háta: „Megint kitalál valamit!" Ezt azért elmondom... Néhány nappal ezelőtt azt mondja Kóry Tibor szervező Csulak Sándor általános igazgatónak:- Csulak elvtárs, kéne már valami nagysikerű operettet csinálni. Tudniillik már minden kimerült, a világ összes operettjét eljátszották. Azt mondja az igazgató:- Hát, Tibikém, most lesz a Cigánybáró.- A Cigánybáró?... És ki rendezi? - ujjongott fel Kóry.- Harag György.- Igeeen?!... - Teljesen lehervadt szegény. Lehet, hogy a Csongor és Tündével is ez fog történni. Azt hiszem, az a mi legnagyobb bajunk, hogy nem tudunk jól darabot olvasni. Illetve a darabok - legtöbb esetben - a közönség, de a színház számára is összeolvadnak a látott előadások emlékével. Ezt körülbelül így fogalmazta meg valaki, talán éppen Brook. A néző emlékében például a Hamlet vagy a Bánk bán soha nem a darabhoz kapcsolódik, hanem az előadásokhoz. S amikor azt mondják nekünk, hogy az előadásnak olyannak kell lennie, mint a darabnak, akkor nem a darabra gondolnak, hanem azokra az előadásokra, amit már láttak a Hamletból, a Bánk bánból, Az ember tragédiájából vagy a Csongor és Tündéből. Azt gondolom: minden rendezőnek úgy kellene elolvasnia egy művet, hogy az új életet nyerjen a színpadon. És ez a magyar színikritikában vagy drámakritikában nem létezik. Nincs újraolvasás. Csak irodalmi szempontból. Azért mondom ilyen biztosan ezt, mert a Csongor és Tündével kapcsolatban most rengeteg tanulmányt olvastam. Gyulai Pál, Babits, Bécsy Tamás és még sokaknak a tanulmányát, akik mind a művek irodalmi vonatkozásait elemzik abban a hitben, hogy színházi véleményt mondanak. Az irodalomban azonban soha, egyetlenegy utalás sincs a mű színpadi lehetőségére vagy változatára. Nekünk magunknak, színházi embereknek kell tehát újraolvasnunk a klasszikusokat, az örökérvényű darabokat vagy a maiakat, és egy új olvasatban kell bemutatnunk őket a közönségnek. Gyanítom, hogy a Bánk bánnak is vannak variáció-lehetőségei, csakúgy, mint a Csongor és Tündének. A Csongor és Tündéről most azért szólok részletesebben, mert ez a legfrissebb bennem, és talán mindenki számára ismert. Néhány dolgot említek meg belőle. Én a darabot mai környezetben játszatom. De csak azért, mert Vörösmarty odaírta: játszódik a második kun betörés ideje alatt. Hogy az mikor volt? Nem néztem utána. Csak sejtem, hogy valamikor a középkor elején lehetett, Vörösmarty szerint viszont Ledér azt énekli: „Pesten jártam BESZÉLGETÉS
