Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
GEROLD LÁSZLÓ ✓ Harag Édes Annája Dramaturgiai gondolatok (...) Akárhányszor újra nézem Harag György Édes Anna-előadásának tévéfelvételét, egyre jobban szeretem ezt a rendező életművében mindeddig nem kellően méltányolt produkciót, mert - tagadhatatlan fogyatékosságai ellenére is - kiváló munkának tartom, úgy is, mint egy szemlélet következetes színpadi realizálását, s úgy is, mint egy regény színpadi művé formálását. Annak ellenére, hogy Harag György rendezéseit nem jellemezte túlzott szövegtisztelet, nyilván sokan meglepődtek, amikor arról értesültek, hogy Kosztolányi Dezső regényének színpadi adaptációjára vállalkozott. Nem tudom, nem tudni, régóta érlelt titkos terve, vágya volt-e Kosztolányi Dezső regényének színpadra állítása, vagy csupán hirtelen támadt gondolat terméke. Kétségtelen viszont, hogy ha Harag György elhatározta az Édes Anna színpadra fogalmazását, ez azt jelenti: számára egyik addig készült dramatizálás sem volt elfogadható, mégpedig nemcsak azért, mert a regény színműváltozatait (Lakatos Lászlóét 1937-ből, Felkai Ferencét 1969-ből, Gyurkovics Tiborét 1983-ból) sajátos módon rendre nem a regényhez való hűség, hanem az egyéni értelmezés jellemezte, s mint ilyenek eleve elfogadhatatlanok más számára. Különösen igaz ez akkor, ha az adaptációt éltető egyéni színházi ízlés és a benne lecsapódó társadalmi-politikai elvárások egyaránt követhetetlenek, vagy ha a színpadi változat más mondandóra van kihegyezve, mint amelyet az új színpadra állító képviselni kíván, hiszen immár más idők járnak, s a gondolkodó embert más problémák foglalkoztatják, mint tíz, harminc vagy ötven évvel ezelőtt. Harag György tehát nemcsak azért tarthatta fontosnak a regény új színpadi változatának elkészítését, mert az ő olvasata egészen másról szól, másról kellett hogy szóljon, hanem azért is, mert Kosztolányi Dezső regényében a rendező az őt éppen foglalkoztató kérdésre, nevezetesen a kiszolgáltatottság komplexumára talált bizonyító anyagot, arra a problémára, amely az Édes Anna korábbi adaptálóit és rendezőit kevéssé érdekelte.
