Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
Harag György választása 247 véleményét - világnézetét és életérzését - gondolatait azoknak - és azokról! akik előadását nézik. Harag György nem tartozik az irodalmi szöveget gyalázó rendezők közé, akik mindenáron mást és másként akarnak az előadással közölni, mint amit az író szándékozott a darabbal. De nem is hagyománytisztelő, akinek egyetlen és kizárólagos célja az irodalmi anyag minél teljesebb és maradéktalanabb tolmácsolása. Három újvidéki Csehov-rendezése mutatja Harag György viszonyulását az irodalmi anyaghoz: a mű alaphelyzetén belül teremti meg saját értelmezését. Azzal, hogy nála kevésbé hangsúlyos Olga, Mása és Irina Moszkva utáni vágya, mint Csehovnál, az előadás már nem az elvágyódásról, hanem az ittmaradás nehézségeiről szól. Azzal, hogy a Cseresznyéskertben a cseresznyés kevésbé nyomatékosan az ősi birtok jelképe, az előadás sem az elvesztés tragikumáról, hanem a „pókhálós csipkefüggönyök, szétroncsolt bútorok között" élők illúziókergetéséről, ábrándvilágáról szól. Azzal, hogy a Ványa bácsi előadásában nem kifejezetten Szerebrjakov professzor a vidéki birtokon élők nyomorának az okozója, hanem ők maguk, az előadás is a lelki provincializmusról szól, nem a megnyomorításról, hanem a tehetetlenségről. Jelenetek a vidéki életből - írta a darab címe alá Csehov -, Harag a vidéki életet a legrosszabb változatában képzelte el. „Nagy hangsúlyt helyeztem arra: hogyan, miként szórakoznak, hogyan próbálják unalmukat elűzni a csehovi figurák" - nyilatkozta szándékáról a Ványa bácsi bemutatója előtt a rendező. Harag György áthelyezi a Csehov-darabok hangsúlyait, és ily módon nem tolmácsolja az író műveit, hanem ezek alapján, ezek felhasználásával önálló művet alkot, kreatív módon viszonyul az irodalmi alapanyaghoz. Harag György előadásainak nemcsak sajátos „tartalma", olvasata, hanem jellegzetes formája is van, megoldásaiban felismerhető a rendező kézjegye. Csehov műveinek, épp a már jelzett dramaturgiai sajátságok miatt - drámai konstruáltság helyett a spontán mindennapiság „szabályait" követi: nem nagyjelentőségű, drámaian sorsdöntő eseményeket sorakoztat egymás mellé, ellenkezőleg, mellékes, jelentéktelen epizódokból építkezik - szerkezete eltér a mindenáron drámaiságra törekvő művekétől. Az első felvonásban felvázol az író, a másodikban és harmadikban kibont, szélesít, de ekkor sem drámát szerkeszt, és ennek megfelelően a zárófelvonásban sem kényszerül megoldást adni. Csehov nem oldja meg sem a nővérek, sem Ranyevszkajáék, sem Ványáék helyzetét, csak megszakítja a történeteket. Ahol az író befejezi, ugyanott egy újabb - hasonló életepizódokat egymás SZABADKA-ÚJVIDÉK
