Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
Harag György választása 239 táncot -, amely giccsességével igencsak leleplező. Ilyen módon Asztrov mentegetőző távozásának oka, amikor felfedezi a sarokban ülő Szonyát („Bocsánat, nincs rajtam nyakkendő."), nem a „rendetlen viselet" (sohasem is viselt nyakkendőt!), hanem a leleplezés szégyene. Meggondolatlanságát kívánja jóvá tenni, amikor enged Szonya kérésének és elfogadja a meghívást. Előzőleg azonban Szonya is elárulja magát. Amíg egyedül van, gyorsan asztalt és két széket hoz, terítéket, tányérokat, evőeszközöket, sajtot, kenyeret és italt kerít. Lámpát tesz az asztalra és - virágot is. Asztrov belépését a mosakodás és a szájöblítés ismert hangjai előzik meg, egyik kezében még a törölköző - csap alá tartotta fejét! -, a másikban kabátja és táskája. Menet közben törülközik és öltözködik is. Asztalhoz ülnek. Szonya is - bár nyilván sohasem szokott - iszik, igaz, utána gyorsan néhány falatot vesz a szájába. Asztrov, talán hogy jóvátegye előbbi viselkedését, gátlástalanul, őszintén beszél önmagáról, arról, hogy senkit sem szeret, hogy nem szereti az embereket, meg Jelenáról. („Az ember legyen mindenben szép. Arcban, ruhában, lélekben, gondolatban. Ő nagyon szép, kétségtelen, de... nézze, ő csak eszik, alszik, sétál, megbabonáz valamennyiünket a szépségével... és kész... Céltalan élet nem lehet tiszta... Elégedetlen vagyok az élettel, akár a maga Ványa bácsija. Általában szeretem az életet, de ezt a mi életünket, a vidéki, orosz, mindennapi életet ki nem állhatom... Ami pedig az én saját egyéni életemet illeti, abban biz' isten nincs semmi szép vagy jó... Már nem várok a magam számára semmit, nem szeretem az embereket... Már régen nem szeretek senkit.") Nem gondol arra, hogy ezzel Szonyának fájdalmat okoz. A lány naiv kedvességgel megpróbál ügyeskedni. Az orvos emberi értékeiről beszél, de nem elég ügyes ahhoz, hogy aki kicsit ráfigyel, ne vegye észre, Szonya szereti Asztrovot. A doktor azonban csak a jótét lelket látja Szonyában, nem a szerelmes - belé szerelmes! - lányt is. Látszik ez abból a jelenetrészletből, amelyben megígéri, hogy nem iszik többé. Szonya indirekt szerelmi vallomásával és tanácskérésével - mintha nem róla, hanem egyik ismerőséről lenne szó, aki szerelmes, de tanácstalan, mert szerelme nem vesz tudomást érzelmeiről - sem ér el többet, minthogy Asztrov - befejezve az étkezést - mellé áll. Kezébe veszi a lány kezét, megcsókolja, a táskáját szokásához híven a tarkójára emeli - és elmegy. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal kevésbé nyeglén, kevésbé kihívóan, teátrálisan játssza el távozását, mint különben. Ebben benne van Szonya iránti tisztelete is. Vele nem illik, nem lehet úgy viselkedni, mint a többiekkel, köztük Jelenával is. SZABAD KA-ÚJVIDÉK
