Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
Harag György választása 235 ASZTROV: Ványa bácsi, mondj valamit. VÁNYA: Mit mondjak? ASZTROV: Nincs semmi újság? VÁNYA: Nincs semmi újság. Akkor is csinálni kell valamit: egy jól begyakorolt mozdulatból mindannyian értik, ha nincs semmi újság, mi következik. Ének. AVecsernyi zvon... S mellé néhány tánclépés. A többiek - a professzor kivételével visszatérnek. Amikor a szépasszony, Jelena Andrejevna az üresen maradt függőágyba akar ülni, akkor hárman egyszerre kiáltják: „Ne!" - és ijesztik halálra Jelenát. Ne üljön a függőágyba, majd ők széket hoznak. A következő pillanatban már ott a szék, még a karfáját is letörlik. Komédiáznak. Mindenki nevet. Asztrov, Ványa bácsi és Tyelegin átmennek a színpad bal oldalára. Asztrov hirtelen visszafordul, és Jelena elé áll. Kiabál, üvölt, ahogyan a torkán kifér: „Én a férjéhez jöttem. Azt írták, hogy nagyon beteg..Még fokozza a hangerejét: „Én meg hanyatt-homlok vágtatok..." Jelena megszeppenve nézi az előtte álló férfit. Egyszer csak nevetés csattan. Bravó! A produkció sikerült. Remek volt. Néhány pillanat múlva Jelena is elneveti magát - megkönnyebbülten. Asztrov széket ragad, néhány lépésnyire Jelena elé ül, és szó nélkül mereven nézi a nőt. Jelena egy ideig tűri, azután félrefordítja fejét. Asztrov tovább nézi kitartóan. A szenilis Marja Vasziljevna bálványát, a professzort említi. Ez Ványa bácsinál vulkánkitörést idéz elő. Kiabál. De ő nem tréfából, hanem elkeseredésből teszi. Odaáll Marja Vasziljevna elé, és mondja múlhatatlan hévvel: „Ragyogó egyéniség voltam... Ennél kajánabb tréfát még nem hallottam! Most negyvenhét éves vagyok. Tavalyig én is megpróbáltam szántszándékkal elködösíteni a szemem ezzel a maga skolasztikájával, hogy ne lássam az igazi életet - és azt hittem, helyesen cselekszem.Míg Ványa bácsi hevülten gesztikulál, Asztrov a háta mögött kitekintve kitartóan tovább nézi Jelenét. Hogy Ványa méltatlankodása, bármennyire is őszinte, lényegében csupán pillanatnyi fölindultsága következménye, azt abból is látjuk, hogy egyetlen számon kérő kérdésre - „Mit akarsz mondani?" -, gyáván visszavonul, körbeszaladja a színpadot, mindenki előtt meghajol, bocsánatot kér, néhányszor a szájára üt, jelezve, hogy maga sem tudja, mi történt vele. Csend. Elsőnek Jelena szólal meg: „De szép idő van ma... Nincs meleg.- nyilván, hogy csak mondjon valamit. SZABADKA-ÚJ VIDÉK
