Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
SZABADKA-ÚJVIDÉK 234 GEROLD LÁSZLÓ talon levő irathalmaz mögé rejtőzködő községi hivatalnokra - akik titkon kortyolnak ilyen mozdulattal mindennapi betevő pálinkájukból.) „Vodkát iszol?" - kérdezi a dada. Csend. Majd válasz helyett Asztrov vallomásba kezd: „Tíz év alatt más ember lett belőlem.Felkel, hátramegy a függönyhöz, és messze révedő tekintettel - mintha régi önmagát keresné - folytatja: „Agyondolgoztam magam, dadus..." majd visszafordul, leül a közelében levő székre, lábát kinyújtja, s mondja, panaszkodik vég nélkül. De mintha neki magának is terhes, unalmas lenne a fültörő szóáradat, néhány pillanat után már közömbös hangon, szenvtelenül folytatja, mintha nem is önmagáról beszélne. Felébred Ványa, ő is panaszkodik. Újabban nem dolgozik, nem tudja, mi van vele. A dada tercel hozzá, nem is lehet, most is teljesen felborult a szokott rend: este hétkor van az ebéd, éjszaka a vacsora, neki mindig készenlétben kell lennie... Asztrov áttelepszik Ványa mellé a függőágyba. Belép a professzor és felesége. Még mindig karonfogva. Szerebrjakov szertartásosan kalapleemeléssel üdvözli a jelenlevőket. Tyelegin széket hoz neki. Mindenki megkapja a teáját. Némán, félkörben ülve - a dadus, Jelena Andrejevna, középen a professzor, lábánál a földön Szofja, Szerebrjakov első házasságából származó leánya, kissé távolabb, asztalkája fölé hajolva Marja Vasziljevna, a függőágyban Asztrov és Ványa bácsi, jobb elöl a sarokban Tyelegin - hangtalanul teáznak. Csak a dada szürcsöl - nyilván nem kevés szándékossággal. A professzor nem bírja hallgatni, felháborodva feláll. A teáját szobájába kéri. Távozik. Vele megy Jelena. Mikor eltűnnek, cinkos összenevetés hallatszik. Ványa bácsi felkel a függőágyból, nyugágyat nyit, az előszínpad közepére teszi, oldalt a nézőtérnek. Asztrov, Ványa bácsi és Tyelegin összebújnak, mesélnek, főleg a professzorról és fiatal feleségéről. Ványa bácsi gúnyolva, méltatlankodva pattogtatja szavaiban az r hangokat, így komédiázik a professzor számlájára. Asztrov nyomban megkérdezi: „Irigyled?" Ványa bácsi: „Irigylem" - s közben kezével a nyugágy karfáját csapkodja energikusan. Irigyli, mert sikere van a nőknél. Hátul a függöny mögött feltűnik Jelena. Megáll. Hallja - hallgatózik? -, amit a férfiak mondanak. Majd eltűnik. Asztrov észreveszi, feláll, a függönyhöz megy. Hosszan néz a nő után. Az előszínpadon Tyelegin és Ványa bácsi vitatkoznak. Asztrov visszafordul.
