Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
Harag György választása 233 kálású bútorok, függőlámpák, sőt ruhák is. S általában olyan rendetlenség ez, amely azt tükrözi, hogy az itt élőknek - a magát tudósnak gondoló, modorosán üres professzornak, az önmagában dosztojevszkiji vagy schopenhaueri lehetőségeket hitt (vágyott?), de ezeket megvalósítani képtelen vidéki gazdálkodónak, az erdőtelepítés pótcselekményébe menekülő vidéki orvosnak, a szerelmüket rosszul megválasztó szépasszonyoknak és a csúnyácska lánykáknak - nincs türelmük mértékkel és ízléssel törődniük. De nem a Csehov-művek játszásának hagyománya szerint fonnyad óznak (Karinthysan remekül hangzana: ványadoznak) a Ványa bácsi szereplői, hanem mert értetlenül élik az életüket. Harag színpadán nem kilométeres csendek jelzik, hogy nem történik semmi, hanem felnőtt emberekhez méltatlan kamaszos tréfák mutatják az enyészet folyamatát. Ebben az előadásban azt játsszák el, ahogy tönkremennek. És ahogy a koncepció kibontásának természetes közege a szokványostól eltérő, „rendetlen" színhely - a fotókon a szemek helyett a színpadkép a főszereplő! -, ugyanúgy természetesek azok a már-már bohózati jelenetek is, amelyeket elsősorban Asztrov doktor, Ványa bácsi és Tyelegin játszanak el. Amikor a nézőtér - ezúttal a közönség itt foglal helyet - elsötétül, a nyitott színpadon még senki sincs. A színpad előterét a nyílás teljes szélességében és magasságában csipkefüggöny választja el a nagyobb hátsó színpadtól. Rövid szünet után a függöny mögül előbújnak néhányan, székeket, nyugágyat hoznak. Hátul, a függönyön keresztül látszik, karonfogva, szertartásosan sétál Szerebrjakov professzor és fiatal felesége, Jelena Andrejevna, Marja Vasziljevna viszont arannyal átfuttatott, hosszú fekete ruhájában, ujjai közt hosszú szipkát tartva, mozdulatlanul cigarettázik. Elöl Marina, az öreg dajka leül a szamovár elé, energikusan megrázza a csengőt, és sipítós hangján elkiáltja: Teázni! Teázni! Teázni! Lassan megjelennek a többiek. Elsőnek, féloldalasán, óvatosan Tyelegin, az elszegényedett földbirtokos. Osonva, a jobb elöl levő függőágy mögé bújik és vár. Utána Ványa bácsi, kissé öregesen vonszolja magát, a függőágyhoz megy, leül. Majd Varja Vasziljevna, a ház kissé hóbortos úrnője lép be középen a függöny mögül, leül, egy szolgálólány asztalt tesz elébe. Utána Asztrov doktor nyakára emelt fekete orvosi táskával jelenik meg, előrejön a rivaldáig, leül, szembefordul velük, kinyitja a táskáját, belekotor, és egy lapos pálinkásüveget vesz elő, alaposan meghúzza. (A színész mozdulata ellenállhatatlanul emlékeztet a tábla felé forduló falusi tanárokra, a paraván mögé osonó vidéki orvosokra, az íróaszSZABAD KA-ÚJVIDÉK
