Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Szabadka-Újvidék

SZÁEADKA-ÚJVIDÉK

224

GEROLD LÁSZLÓ

szabad betű szerint értelmezve csupán közömbös fényképésznek gondolni az írót. Csehov drámái a bizonyítékok - bár az élet legvalószerűbb, apró, sőt teljesen jelentéktelen részleteit emeli be műveibe hogy ő író volt s nem fotográfus. De nem is társadalomtudós, aki ítélkezik.

A Három nővér kapcsán Jovan Hristic okos esszéjében olvashatjuk, miben különböznek Csehov művei Ibsenétől. Ez az összehasonlítás lényegesen közelebb vihet bennünket a Cseresznyéskert igazi értelmezéséhez, és egyik legerősebb érvünk lehet Csehov műveinek nyomatékos - de mondhatnám: túlzott - társadalombírálói irányzatosságát hangoztatok ellenében. Ibsen, aki szerint drámát írni annyi, mint ítélőszéket tartani magunk (és hőseink) felett, tézisdrámákat írt. Ennek megfelelően választotta ki a drámai helyzeteket és a szereplőket. Más szóval, a „mindennapi polgári életet - írja Ibsenről Hristic - a klasszikus tragédia modelljének rendeli alá". Tény, hogy a dráma koncentráltsága fokozódik, de mesterkéltté is válik. Nem a mindennapi valós tények, hanem a modell és a bizonyítandó tézis irányítják az író gondolatát és tollát. Ezzel szemben Csehov drámái - Hristic szerint a regény által megtermékenyítve-átalakulva - „jelentéktelen és egészen lazán összefüggő élettényékből, apróságokból állnak össze".

Csehov egyik levelében olvasható: „Azt kérik, hogy a hős és a hősnő színpadilag hatásosak legyenek. De az emberek az életben nem minden pillanatban lesznek öngyilkosok, akasztják fel magukat, vallanak szerelmet. És nem beszélnek minden pillanatban fellengzős dolgokról. Esznek, isznak, vonszolják magukat, ostobaságokat mondanak. Olyan darabot kell írni, amelyben az emberek érkeznek, távoznak, ebédelnek, beszélnek az időről, kártyáznak, de nem azért, mert az így tetszik a szerzőnek, hanem mert ez történik a valóságban."

Csehovnak csak a valóság a fontos és nem holmi drámai koncepció.

Visszatérve a jelzett problémához: akik Csehov művét közgazdaságilag, társadalomtudományilag olvassák és magyarázzák, abba a hibába esnek, hogy az Ibsen-féle modellt kérik számon a csehovi drámától. A Cseresznyéskert esetében talán jelképes volta miatt éppen a mű címe vezethette félre a magyarázókat. így lehet a Cseresznyéskert a helyes kérdésfelvetés és a kérdés radikális végiggondolásának példája, holott lényegében egészen más. Néhány élethelyzetnek és néhány embertársunk életének töredéke. Nem egy elaggott, tehetetlen osztály fölött történő kegyetlen ítéletmondás - főleg a mai színházban -, hanem olyan élethelyzet bemutatása, „amelyben az emberek illúziókban élnek, pókhálós csipkefüggönyök, szétroncsolt bútorok között próbálnak úgy viselkedni, mintha az idő nem múlott volna el fölöttük".