Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
Harag György választása 223 rendezésében úgy szakad ránk, mint a magasságos ég minden súlyával és minden nyavalyájával. Kibírhatatlanul. Cseresznyéskert - Öntudatlanságunk tragikomédiája Komoly, megoldhatatlannak tűnő problémáim voltak Csehov életműzáró komédiájával - ő nevezi így! -, a Cseresznyéskerttel. Pontosabban az olvasmányélménnyel diszharmóniába bonyolódó értelmezéssel, amely szerint Csehov az ésszerűen feltett írói kérdésre és a kérdés megválaszolására mutat példát, amikor „konkrét formában és radikálisan végiggondolja" (Lukács György) a cseresznyéskert kérdését: hogy az az életforma, amit a nemesi házhoz tartozó cseresznyéskert - a lexikonban is benne van - jelképez, életképes-e. Csehov válasza, szögezik le a radikális végiggondolás feltétlen hívei, egyértelmű. A zárójelenetben kivágják a cseresznyefákat. Ez a fejlődő-változó világ parancsa és törvénye. Tetszetős magyarázat, könnyen emészthető, szépen hangzó - progresszív. Csakhogy önkényes is, mert nem a műből következik, hanem a mű köré rakódó társadalmi körülményekből. Való igaz, hogy a cseresznyéskertet elárverezik, az újgazdag Jermolaj Alekszejevics Lopahin veszi meg, tény, hogy lakói elköltöznek, s a fákat kíméletlenül kivágják. A telket majd felparcellázzák, a parcellákat eladják a nyaraló vendégeknek, akik hétvégi házakat építenek az egykori híres-neves cseresznyés helyére. De Csehov műve mégsem erről szól. Ez csak az elmondható tartalma a Cseresznyéskertnek. A látszat. Könnyű lenne Csehov leveleiből idézve bebizonyítani, hogy ő az író feladatát nem tartotta kiegyenlíthetőnek a jogászéval, a bíróéval, a társadalomtudóséval. Egyik levélben olvasható: „Az író nem lehet hőseinek bírája, sem annak, amiről hősei beszélnek, az író csupán szenvtelen tanú lehet." Nem érdektelen ideírni a levél előző mondatát sem: „A szépíró dolga csupán annak ábrázolása, hogy mit, miként s milyen körülmények között beszélt vagy gondolkodott az istenről vagy a pesszimizmusról." Vagy bármi másról - tehetnénk hozzá. S ezt a csehovi szemléletet azzal sem lehetne semmisnek, túlhaladottnak nyilvánítani, hogy utánaírjuk a levél dátumát: 1888, s tudjuk, hogy három legjelentősebb művét Csehov jóval később írja. Mert éppen a Ványa bácsi, a Három nővér és a Cseresznyéskert igazolja az 1888- ban írt levélből kiemelt elvet, ami alapján természetesen semmiképpen se SZABAD KA-ÚJVIDÉK
