Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Szabadka-Újvidék

SZABADKA-ÚJVIDÉK 210 GEROLD LÁSZLÓ triptichonja nem a művészetről, hanem az életről szól. Sajátos kreatív mű­vészi hozzáállással. Diagramok - estéről estére „A három Csehov-darab közös vonása, hogy ugyanazokról a sorsokról, csak más-más szem­szögből, ugyanarról a témáról beszélünk az író, és én is." (Harag György) Három nővér-A megszenvedett magány Számos Három nővért hordok magamban. Egyet, az elsőt, amely pasztell volt és bágyadt, akárcsak a friss hóval behin­tett újvidéki utcák, amikor az előadás után kijöttünk a színházból - a torna­terem-akusztikájú teremből hozott élmény nyomán -, minden puha volt, nesztelen és végtelenül üres. Milyen egészen más Három nővért lehetne elját­szani ma, másfél évtizeddel később ugyanebben a városban, de most már vadonatúj, erődítményszerű, csillogó, piros és fehér márvánnyal kérkedő óriásira tágított színházban. Hasonlót ahhoz, amit másik Három nővér-emlékként hordok magamban Kolozsvárról, ahol hatalmasra kinyitották a színpadot - "eltűnt a kert, eltűn­tek a takarások, maradtak a messze, foltos, szinte égbe nyúló épületfalak. Leg­felül mérhetetlen betongerenda-utánzatok: azzal rémítenek, hogy előbb­­utóbb reászakadnak a színpadra, vagy inkább a színpad helyén vergődő vi­lágra. A monumentális hangár alján néhány jelzés árulja csak el a Prozorov­­ház beosztását, néhány bútor a berendezést, egyetlen fácska a híres fasort. Mindez... mélyen befut a nézőtérre. Asztalhoz jóformán az első sorok nézői mellé ül a névnapi társaság; Prozorov a nézőtéren tologatja a gyerekkocsit, itt akaszkodik néha össze az utána csoszogó Feraponttal..." és úgy éltek egy­más mellett Csehov alakjai, hogy tulajdonképpen sohasem találkoztak, együtt voltak, és mégis végtelenül egyedül, magányosan, árván és védtele­nül. Kafka-hősökként kóvályogtak a végtelenre tágított bizonytalanságban. Azután Otomar Krejcáét, azt a Három nővért, amelyre színháztörténeti je­lentősége folytán nagyon részletesen illene emlékezni, de csak Irina hatal­mas, elvágyódó szemeire emlékszem.

Next

/
Thumbnails
Contents