Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
GEROLD LÁSZLÓ Harag György választása Csehov-trilógia Harag György -1978 áprilisa és 1981 júniusa között - Csehov három művét rendezte az Újvidéki Színházban: a Három nővért, a Cseresznyéskertet és a Vány a bácsit. A Sirály után írt műveket. Nem a drámaírói pálya legelejéről származó Platonovot vagy az ezt követő Ivanovot, Csehov első egész estét betöltő színpadra vitt művét láttuk viszont az újvidéki színpadon, még ha mindkét Csehov-dráma - nyilván nem ok nélkül - igencsak sűrűn kerül újabban közönség elé, aminek legkézenfekvőbb magyarázata, hogy egy-egy jó színházi előadás maivá tudja közelíteni a felesleges emberről szóló korai Csehov műveket. És nem is a drámaíró művészi hitvallását jelentő Sirályt tartotta fontosnak rendezni Harag György. Ezt a színházról szóló vallomást - „Az én nézetem szerint - mondja a darab fiatal író szereplője - a mai színház üres, rutin előítélet... Meg kell találni az új formákat. Új formák legyenek, és ha nem találjuk, akkor inkább ne legyen semmi" -, amely választóvonalként metszi ketté Csehov drámai opusát, s amely napjainkban szintén gyakorta kap színpadot, mert a rendezők saját színházeszményükről vallhatnak, önmagukról szólhatnak általa. Fontos mű - akárcsak a Platonov vagy az Ivanov - Csehov életművében és napjaink színházi gyakorlatában is. A Sirály az a tisztítótűz, amelynek felgyújtásához szüksége volt Csehovnak, hogy megírja főműveit, a Ványa bácsit, a Három nővért és a Cseresznyéskertet. És szüksége van rá a mai színháznak is, hogy szembenézhessen önmagával, számot adhasson törekvéseiről, szándékáról. A Sirályt rendezni művészetfilozófiai gesztus - különösképpen manapság, amikor a nagyon képlékennyé vált színházforma szüntelenül új színházeszmény keresésére kényszeríti a színház alkotóművészeit -, a Sirály utáni Csehov-műveket rendezni viszont életfilozófiai tett. Harag György
