Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
TARJÁN TAMÁS Magyar Ivanov Az Úri muri a Vígszínházban Harag György, a Kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője - aki a közelmúltban Osztrovszkij Viharát, majd pedig a drámaírásunk úttörőjének műveiből montázsszerűen szerkesztett Kisfaludy-játékot vitte színre Győrben - ezúttal a főváros, a Vígszínház vendége volt. S az egész hazai színházkultúráé egyben. A maga körül alkotói elképzeléseivel sokszor vihart kavaró, szellemi izgalmat keltő művész néhány hetes, feszített tempójú próbafolyamattal Móricz Zsigmond Úri muri című darabját kormányozta a premierig, sőt - noha kényszerűségből, mégis rá olyannyira jellemző módon - annál is tovább. Móricz az 1927 végén megjelent regénnyel - eredeti írói szándéka szerint - a dzsentri rétegnek akart volna utolsó esélyt adni: ha a környezete fölé növő hős, Szakhmáry Zoltán gazdasági (és erkölcsi) kísérlete sikerrel jár, ha a háromszáz hold, mint mintabirtok virul föl, akkor a példát követve a Csörgheő Csulik, Zsellyei Balogh Ábelek, Borbírók, Gosztonyik is elkerülhetik talán a történelmi kirostálódást. Az anyag azonban ellenállt a regényírói terveknek, mert a valóságban ellenállt a XIX. század végének dzsentrije is; az új törekvésekre süketen és vakon belerögződött a maga tunyán nemtörődöm, ostobán anekdotázó, úriasan ordenáré életvitelébe, a büszke virtusnak képzelt ósdi stílusba. A regény Szakhmáry Zoltánja, gyöngének bizonyulván harcában, elbukik. Természetesen el az 1928 márciusában bemutatott drámaváltozat főszereplője is. A dzsentri számára még legjobbjai sem találhatnak megoldást, kiutat; végképp oda a történelmi szerep. Harag György kevesellte ezt a jelentést. Igaznak tartotta ugyan, de nem eléggé érdekesnek, korszerűnek. Hasonló koncepciójú Úri muri előadásokból nyilván ő is látott már eleget, s nem volt kedve a tucatból a tizenkettediket megrendezni. Általánosabb érvényre emelte a darabot: az álmait megvalósítani, akaratát végigvinni nem képes ember drámájává. A Vígszínház színpadán nem az az elsőrendűen fontos, hogy Szakhmáry dzsentri, hanem az, hogy álmodni, lelkesülni tudó lélek. Erő, kitartás azonban nincs benne
