Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Magyarországi előadások

Rendezte: Harag György 187 Még egyszer a harangról Május 16. (Emlékeztetőül: a premier dátuma május 18.) Szinte az első perctől gondot okozott a nagy vízió, a jelentést sűrítő harang technikai kivitelezése: árnyéka lengett, ezt kellett összehangolni a kongás­­sal, rávetíteni a vasfüggönyre, a háttérre. Nehezen, de sikerült. Ezen a reggelen Harag letett róla, valamennyiünk megdöbbenésére. De az előadás kész volt: erre a poétikus, de mégiscsak külsődleges elemre, akármennyire is összetartotta a művet, többé már nem volt szükség. El lehe­tett bontani az állványokat, mert állt már az épület. Tapsrend „Úgy jöttök be, ahogy nektek tetszik. Lazán, oldottan, mindenféle rendsze­resség nélkül. Valahol megálltok, teljesen mindegy, hogy hol. Könyörgöm, ne játsszátok el, hogy ti most oldottak vagytok, lezserek!" A nagy fesztelen­séget vagy nyolcszor kellett megpróbálni, amíg mindenki kiválasztott egy alkalmatos helyet, és a statisztéria is kihátrált a megfelelő időben. Utószó Miről kéne még beszélni? Arról, hogy a zeneszerző, Orbán György nagy­szerű zenei vihart, barna-arany tónusú körmenet-himnuszt, a varráshoz népdalt, búbánatos-édes valcert komponált - mindezt az előadás többi vo­nulatának stilizálásával; hogy Péreli Zsuzsa gobelinművész jelmeztervező éjjel is fújta a penészes patinát festékszóróval a ruhákba; arról, hogy Kovács Mária heves gyomorgörcseit is felhasználta a figurához, és nem állította le a próbát; arról, hogy fiatal művészek is beálltak statisztálni; arról, hogy senki sem restellt próbát nézve tanulni; arról, hpgy megnéztük együtt az Andrej Rubljovot - és még nagyon sok mindenről. Azonban ezek már nem szakmai tárgyú információk - csak emberekről szólnak. Önzőén meg akarom tartani őket magamnak. Lehet, hogy nem sikerülhet, mert a színpad széle és az élet összeér. 1978 MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK

Next

/
Thumbnails
Contents