Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK 186 BUDAI KATALIN iszonyat száraz poézise.") A láng kiégett, elvesztette az értelmét, nem volt igazi menekvés úgy sem. Nekiindul a víznek Katyerina: színpadon ez nagyon kockázatos, a teatralitást alig-alig lehet elkerülni. A meghalás: nem tudjuk, mi az. Hogyan kell elmenni? - ez az alapkérdés. Harag látott egy nyelvödémás, fuldokló hadifoglyot. Az támolygott levegőért az ablak felé. Az Éjjeli menedékhely Annája is így próbál levegőhöz jutni, az ajtó nyitott csíkja felé igyekezve. De ezek biológiai kényszerűségek. Kátyánál más ez. Törőcsikre bízza végül, csinálja, ahogy érzi. Az utolsó szavai közben kifűzi a cipőjét, szépen maga mellé helyezi, nehézkesen feláll, aztán hátraindul. Az elárvult cipők torokszorító látványa bezárja és felemeli a képet. De hogyan tovább? A tömeg, a keresgélők hogyan, mire jöjjenek be? Mi a jel? Hogyan menjen át a jelenet a következőbe? Az Őrült Úriasszony, a halál lidércnyomásos hírnöke jelenjék-e meg ismét, vesse a vízbe a fátylát, és vijjogjon, mint egy sirály? Ezt megláthatná Glása, s riaszthatná a többieket. De nem. Csak egyvalaki jöhet be, aki tudja, hogy ez a szerencsétlen meg fog halni. Kabanova. Végignézi! És csurognak a könnyei! Aztán visszafogja, nem engedi, megátkozza a fiát, de elsiratja a menyét. Majd kézen fogja Tyihont és viszi. A világot meg kell menteni, áldozatok árán is. De egy pillanattal sem jöhet be előbb a színre, mint a csobbanás - erre kell Kovács Máriának nagyon ügyelnie -, mert nem gyilkos! Csak hagyja, hogy megváltassanak. (A későbbiekben Kabanova visszatartó mozdulatai birkózássá fajulnak, anya és fia lekerülnek a földre, az asszony van felül, lovaglóülésben.) „Az úriasszonyos megoldás az ügyes, a hangulati, a látványos: Kabanova megjelenése az igaz. És akkor inkább az." És a város? A külvilág? Miképp legyenek jelen? A gyász csak a családé. Nem kell oda más, csak Kabanova, Tyihon és Glása. De a világ valamiképpen válaszol. A kinyitott ablakokkal, melyek előtt Kabanova meghajol: „Köszönöm a segítségüket, jóemberek." Erre kétoldalt a hét-hét ablak egymás után, sorra becsapódik. Hangjuk, mint rögök a koporsón. Kabanova elhúzza Tyihont. A színen a holttest mellett csak Glása marad.
