Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK 184 BUDAI KATALIN zek? Szeretnék hirtelen meghalni!" Majd: „Te szabad vagy. De én... Ne sajnálj. Pusztíts el!" Harag természetesen előjátssza: Kátya a „ne sajnálj"-nál nekiesik Borisznak, üti. Ebben benne van a lelkiismeret-furdalás és a lefojtott szexualitás. Törőcsik megcsinálja, Nagy Sándor Tamás álián vér serken. (Később ez is kimarad!) Maga a jelenet nagyszerű, hiszen szinte némán forr össze két ember, anélkül, hogy előtte különösebben ismerték volna egymást, mégis teljes biztonsággal tudják a másikat. Harag már az elejétől viharosan kéri. Törőcsik szerint viszont lassulnia kéne az egésznek, álljon meg a levegő, ne is érjenek egymáshoz, csak nézzenek hosszan egymás szemébe. Elvégre két felnőtt emberről van szó. Ez volt április 27-én, most nézzük a május 15-i próbát. A jelenet stagnál, nem alakul sehova, Harag, ha teheti, kikerüli. Napról napra halogatja a végső tisztázást. Maár Gyula tanácsára Törőcsik megpróbálja eksztatikusán, szerelmi eufóriában, szexuális gesztusokkal. Törőcsik: „Ez a nő nem tettet már, nem szemérmeskedik. Előtte gyötrődött, félt, de most már mindent odaad. Tulajdonképpen le kellene vetkőznöm." Harag: „Valami irracionális, nem evilágias feltöltekezés van Katyerinában. Amúgy is a föld fölött lebeg testetlenül, itt is mintha kábítószertől bódulna." Törőcsik az öltözőben kipróbálja, mi lenne, ha rosszul lenne, négykézláb mászna. Végül az ellentétet is megkísérli: fogják fel a világ legtermészetesebb dolgaként mindketten. Végig úgysem maradhatna meg ez a magas hőfokú izzás. Tehát felszabadult, biztos derű jellemezze az összekapcsolódásukat. Legyen ez kijelentés. Csakhogy szituáció is kéne, noha Harag figyelmeztet, hogy nem a koreográfia a lényeges, hanem a tartalom. Számtalan beállítás után Borisz a hídpillérek között bújik meg, Kátya tétován jön kendőbe burkolózva. Nem veszi észre, már vissza is fordul, mikor Borisz előlép. Egymáshoz húzódnak, s a pár mondat végén kézenfogva kiszaladnak. Színpadon, statisztákkal A harmadik héten kerül sor a statisztéria kiválogatására. Harag képzeletében nyolcvan sétáló, hatvan zarándoknő, húsz pópa él. Ennyien ezen az extra méretű színpadon sem férnének el. így is az átlagnál több, körülbelül negyvenfőnyi statisztasereg gyűlik össze: tánckarosok, díszletezők, műszakiak, öltöztetőnők. Három idős nénit is sikerül rábeszélni a helyi szociális otthonból, hogy vállaljanak színpadi fellépést. Rájuk különösen ügyel a
