Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
Rendezte: Harag György 175 nak szeretném az előadást: ne legyen semmi, csak az ember. Persze, a harag poetizált elem, metafora, preparált szimbólum: de érzek benne egy csomó lehetőséget. Végül is valami következetes jelrendszert szeretnék." Szavai után elfogódottság, kíváncsiság, gyanakvás, edzett hidegvér, „majd meglátjuk, mi sül ki ebből" kifejezés az arcokon. Ez az a hely, ahol igen nehéz meglepetést kelteni: itt minden megtörténhet. (Meg is történt minden. Betegség, idegtépő trehányságok, kiborulások, személycserék. És megtörtént, hogy Harag hol „Tanár úr" lett, hol megjátszótárs, törődött, megerősítésre áhítozó, bizonytalanságoktól gyötört művész meg vita- és kártyapartner.) Tulajdonképpen itt abba is hagyhatnám Harag azon mondatainak közlését, melyek a darabra mint műegészre vonatkoznak. A finomítások, az árnyalások csak kibontották, gazdagították, de gyökeresen már nem változtatták az értelmezést. A lényegi mag érintetlen maradt. Holott állandó változásban volt minden, ötletek villantak fel és hunytak ki másodperceken belül, a korszakalkotó megoldásról kiderült, hogy teátrális sablon csupán, ami az egyik nap megtette, másnap már elfogadhatatlan volt. És mégis, a céltábla központi köre már az első alkalommal világosan kirajzolódott, a továbbiakban csak a célzások, azok voltak pontosabbak vagy pontatlanabbak: kicsit fölé, kicsit alá - de mindig közelebb. Másnap Április 8.10 óra, próbaterem. A segédrendező, Vas-Zoltán Iván felolvassa az első jelenetet. Aztán a másodikat és így tovább. Ha van valami érdekes benne, maradhat, ha nincs, ki kell húzni. „De hátha van valahol az elvetett részekben is egy mondat, amelyet később felhasználunk. Itt végeredményben csak a szereplők megismertetése folyik. Nem az a fontos, hogy kiről mit mondanak. Ez a főiskolán szokott feladat lenni: írjuk össze, mit mondanak az egyikről a többi szereplők. Pedig az ember bonyolultabb, nem csak a látszatokból épül föl." Kezd kialakulni a sorrend az első néhány jelenet között: harang biztosan lesz, akár plasztikból, akár lengő árnyék formájában. De legyen szokásos föl-alá sétatér? Egy híd kell, olyan szétnyitható fajta, alatta a „fellinis" zenekar románcot játszik. Korzózók, üvöltözve kéregető zarándoknők, pópa, MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK
