Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
SZŐKE SZABOLCS Fénysugarak a sötétség birodalmában A Vihar látványvilága Megkísérlem az előadást mint képek egymásutánját felidézni. Olyan képekét, melyek a színészek mozgása, cselekvése, megszólalása, esetleg más hatáskeltő eszközök, mint például a zene, állandóan változtatnak, minősítenek, értelmeznek. Tehát nem élettelenné merevedett tablók egymásutánját, hanem élő, szüntelenül alakuló képekét. Az elemzés középpontjában a díszletlátvány áll, melyről tudjuk, hogy sohasem lehet leválasztani az egészről. Hogy most mégis kissé elkülönítve fogom tárgyalni, arra csak egy mentséget tudok felhozni, nevezetesen, hogy egy műalkotásnak a legkisebb egysége is kell hogy tartalmazza az egészet. Úgy érzem, ennél az előadásnál Najmányi László díszlete tökéletesen állja a próbát, mert dialektikus egységet alkot az előadás összes többi elemével, tehát rész voltában is műalkotás. A színész az emberi test élő, totális közvetlenségével hat. Nem iktat be önmaga és az ábrázolt tárgy közé egyéb közvetítőket. Persze csak látszólag, mert az egyik közvetítő éppen a díszlet-jelmez-kellék lehet. A végigkövetett látvány tulajdonképpen annak a leírása, amit egy dráma kifejezőereje nyer a racionálisan megszerkesztett színpadi tér és a benne cselekvő ember dinamikus kapcsolatából. Dobroljubov egy évvel a dráma bemutatója után, 1860-ban Fénysugár a sötétség birodalmában címmel elemezte Osztrovszkij darabját. Az előadás képi nyitánya szinte reflektál erre a találóan súlyos mondatra. A vasfüggöny mint egy kamera objektív szeme nyílik rá az első képre. Szemünk elé tárul egy végtelen, mégis lehatárolt, kitapinthatatlan sötétségbe burkolt deszkazuhatag. Ezt a kopottá imitált deszkákból felépített színpadi „sötét birodalmat" három felülről jövő „égi" fénysugár világítja meg. Ez a határozottan szimbolikus tér egyetlen pillanat alatt bevon bennünket egy drámai alaphangú világba. A felülről jövő fénysugarak, ahogy rávetülve megtörik a komor színpadi építményt, egyszerre utalnak természeti képre és a természeti erők kiszámíthatatlanságával, hirtelenségével történő emberi drámákra.