Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Magyarországi előadások

magyarországi előadások

162

KOLTAI TAMÁS

Mint látható, Harag a belső erővonalak mentén némileg átrendezte a darabot. Túl egyszerű volna, ha csak egy zsarnoki Kabanova mérkőzne meg egy gyönge Katyerinával. Kovács Mária Kabanovája éppen azért jó, mert nem természettől elfajzott házisárkány, hanem egy olyan embertelen világ megtestesítője, amely személyes vonások helyett személytelen lényegében hordja az embertelenséget. Ennek a világnak nemcsak a férfiatlanul lapító Tyihon (Áts Gyula) és a primitív barom Gyikoj (Simon Géza) a tartozéka, hanem a szerelmes Borisz is. Ez új. Nem szokták az előadások ennyire kiemelni, hogy Borisz gyáva. Harag rendezésében éppen Borisz vinnyogó menekülése dönti el Katyerina sorsát, és ha Nagy Sándor Tamás játékából hiányzik is a természetes átéltség, ezt a fontos mozzanatot mindenesetre ábrázolni tudja.

Legalább ilyen fontos, hogy Varvara útja járhatatlan Katyerina számára. Varvara ugyanis megtanult hazudni. Varvara ugyanazokat az eszközöket fordítja a világ ellen, amelyekkel a világ őt bebörtönzi. Varvarának ebben az előadásban testi viszonya van Kudrjassal, amire a darabban nincs utalás, mégis természetes, és természetes kell hogy legyen nemcsak Osztrovszkij vagy Shakespeare VzTiörjában, hanem bármilyen más klasszikus mű mai előadásában, ha a rendező a korabeli konvenciók (vagy éppenséggel a korabeli konvenciók megszegésének) modern megfelelőit keresi. Baranyai Ibolya kitűnő játéka még egy obszcén karmozdulatot is hitelesít. Szabad szellemű és látszólag szabad akaratú Varvarája magánlázadó, szemben Törőcsik „korszerűtlen" Katyerinájával, akinek nyilvános tragédiája egyenes válasz Kabanova korábbi fenyegető fölkiáltására - „Hova vezet a szabadság!" -, csupán a „szabadság" szót kell fölcserélnünk a „zsarnokság"-gal.

Talán nem véletlen, hogy a holttestet úgy hozza be az előadás végén Kuligin, mint Cordeliáét Lear. Kuligint felnövesztette, szimbolikussá tette Harag, és Bács Ferencé az előadás másik kiemelkedő alakítása Törőcsik Katyerinája mellett. A színlap szerint „polgár", autodidakta órásmester, aki a perpetuum mobiléval kísérletezik. Csakhogy Bács nem valami bogaras őrültet játszik, hanem a tevékenység lázában élő embert, akit láthatóan többször is a lét peremére pofoztak, mégsem hajlandó lemondani a közjónak nevezett furcsaság szolgálatáról. „Kegyetlenek az erkölcsök a mi városunkban" - mondja (nem a darab eredeti helyén, hanem jóval később, amikor már mi is megbizonyosodtunk róla), és mégis úgy ajánlja föl ennek a városnak a maga eszkábálta napórát, mint Brecht Galileije a távcsövét a Velencei Köztársaságnak. Az előadás egy jelképes pillanatában pedig óriási szárnyakat ragasztva próbál