Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
KÖLT AI TAMÁS A lázadó Katyerina Osztrovszkij: Vihar Törőcsik Mari panaszkodott egyszer, hogy Shakespeare kevés női szerepet írt. Úgy tetszik, eggyel többet, Osztrovszkij álnéven. A Vihar Katyerinája Törőcsik alakításában, Harag György - ne sajnáljuk a szót - zseniális győri rendezésében hamleti hős, hamleti sorssal. Még sohasem vettem észre, hogy a darab elején Katyerina szinte a dán királyfi szavait idézi: „A világ előtt vagy otthon - én mindig egyforma vagyok, nem tettetek semmit." Törőcsik szájából ez éppolyan hangsúlyos, mint Hamlet fölcsattanása Shakespeare darabjának ugyanezen a helyén: „Látszik-ot nem ismerek." A hős különállása, lázadása az első pillanatban megfogalmazódik. De csakugyan lázadó-e Katyerina vagy passzív áldozat? Törőcsik mindenesetre alaposan átformálja a szerepről alkotott eddigi képünket. Dobroljubov híres tanulmánya szerint Katyerina „fénysugár a sötétség birodalmában", a gyöngédség és szépség szimbóluma, a távoli jövő emberibb világának századokon átpislákoló reménye. Törőcsik Katyerinájának fénye nem ilyen szelíd, inkább éles és kegyetlen; minden pillanatban átvilágítja, leleplezi azokat a tarthatatlan társadalmi viszonyokat, amelyek között élni kényszerül. Osztrovszkijnál Katyerina szemlesütve jár, alig meri fölemelni a fejét. Törőcsik leszegett tekintetében dacos önérzet villan, a teste bármikor parancsolóvá tud feszülni, az ideges vibrálás és a gyermeki elengedettség váltakozó pillanatai után hirtelen félelmetes erővel tör ki belőle a lázadás: „Ha egyszer torkig leszek, nincs az az erő, ami visszatartson. Kiugróm az ablakon, vagy a Volgának megyek! Mert ha én többet nem akarok itt élni, akkor nem fogok, még ha darabokra vágnak is!" És a végén pontosan ez történik. A „forró szívű" Katyerina egyszerűen ki akar vonulni ebből a világból, mint hatéves korában, amikor elkötött egy csónakot. Csak azóta rájött, hogy nincs hová menni. Maradni mégsem lehet. De a tiltakozó, nem a szenvedő Katyerina ugrik a Volgába.
