Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Magyarországi előadások

MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK

160

ABLONCZY LÁSZLÓ

Petronius meggyőzetett: határoz, légióit kivonja Judeából. Emberré lehetett, véli.

Véli; ám emberséges döntése korábbi pozícióját s önmagát nem válthatja meg - az epilógus tanulsága ez. Félelmes látvány, amint Lukács Sándor a vár fokán a két halott segédtiszt keresztje alatt áll, s a lenti színpad félhomályában Decius érkezik újabb hírrel. Petronius parancsszegése végett már halálát gondolja, amikor Decius tudatja: meghalt a császár. Lám érdemes emberként vállalni a hatalom pozícióját! - már-már kedvező és feloldozó véget gyanítunk.

De még egy végső kérdés tisztázása hátra van: melyik tiszt volt az áruló?

Egyik se.

Ártatlanok!

S evvel beteljesedik Petronius tragédiája.

Nincs f eloldozás.

A helytarthatatlanság drámája beteljesedett.

És felhangzik a porba sújtottak zsoltára. Mert nincs megváltó, nincs megváltás. S ki látja be, hogy minő szenvedések, megaláztatások jőnek még erre a vétségeiért sokszorosan megszenvedett kicsiny népre...?

Kigyúlnak a reflektorok, hátul megnyílik a vaskapu - csak semmi megilletődés, a nézőtér a színpadon át is elhagyható.

Az őrtűz pedig elhamvad. Üszkös fadarabok és hamu jelzi, hogy másfél órával ezelőtt nagy lángok lobogtak. Kolozsvárról, Szabadkáról, Budapestről érkezett színészek egységes gondolattal a Hely szellemét megidézve előadással gyújtottak bennünk egy másfajta tüzet.

Szlovákok, románok, szerbek és magyarok játszottak Gyulán a nyáron.

És láttunk egy előadást, amely valamennyiünk közelmúltbeli és jelenkori sorsáról tűnődött. Hogy ne vádaskodásainkban és mentségeinkben, hanem reményeinkben éljünk közös gondolattal.

1978