Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Magyarországi előadások

A helytarthatatlanság drámája

155

ember, népek, gyarmatok, elvek, hitek sorsa összefércelhető. Székely János darabjában nem szerepel ez a mozzanat; jellegzetesen Harag-indítás. Emlékszünk a marosvásárhelyi Az ember tragédiájára, ahol is emberi gyülekezet mennyei éltetését hallottuk, vagy ahogyan a Csillag a máglyán kolozsvári előadása az utcai véres és kegyetlen események megjelenítésével indul. Akármilyen zárt, néhány személyre redukált történet is elevenszik meg Harag színpadán, mindig megkeresi azokat a mozzanatokat, melyekben a mögöttes világot is felvillanthatja. Itt, Székely János Caligula helytartója című darabjának gyulai előadásában is; egy vita indul majd, de a légió bevonulása és fönn a várfokon megjelenő katonák árnya, a római császár félelmes éljenzése erőteljesen rajzolja meg azt a társadalmi és hatalmi helyzetet, az előadás lényegi kontúrját, mely a drámát meghatározza.

Caligula helytartója, Petronius - Lukács Sándor - tehát erejének, a parancs feltétlen teljesítésének tudatában érkezik a légió élén; arca átszellemült, amint a császár nevét kiejti. Az éltetés rítusa után gyorsan, bal oldalt elhelyezett székébe ül, avval a magabiztossággal, hogy formális az a disputa, amely a zsidókkal következik. Harag, ahogyan a zsidók csoportját beállítja, képzőművészeti ihletettséget mutat. Mintha Csontváry Kosztka Tivadar Passió-töredékét látnánk. Rebbent tekintetek, összebújt fejek: benső összetartó erőt sugároznak; elkészülve a végső ítéletre. A pozíció, a helyzet vitát nem engedhet. A katonaság kivonul, Petronius a zsidókkal marad, hogy közölje a megfellebbezhetetlent: a császár szobrát be kell vinni a templomba. A hangsúly a közlés egyszerű tényén van. Az első jelenet alaphangját ez határozza meg; Lukács elterpeszkedett magabiztosságból indítja a beszélgetést, de Agrippának - Pataky László -, a zsidók királyának kitérő ajánlata, húzódozása felingerli. Székely János írói ereje, hogy nem részletez, nem körülményeskedik. Lényegeset exponál, a drámai vita azonnal indul. Szóváltás, s Lukács Petroniusa már dühödt: észérvekkel is próbálta a parancsot megokolni, ám hiába. Menjen az egész bölcs-gyülekezet. Barakiás maradjon csak, a bölcs rabbi. Katonák ürítik ki a termet, Petronius és Barakiás magára marad. S kezdetét veszi kettejük első disputája. Őze Barakiása földre ül, nyugodtan várja a kérdéseket. A már-már hisztérikus Petronius új színe villan meg: bensőséges az együttlét, az új helyzetben megértésre hajlandó arcot kell mutatni. A türelemmel győzött logikus gondolatmenetet indítja avval, hogy lényeg szerint akarja megérteni a zsidók, most közvetlenül Barakiás, ellenkezését. S ebben a rendezőileg arányosan, színpadilag és lélektanilag pontosan meghatározott indításban van a drámaiság ereje. Lukács Petroniusa hajlandó közelíteni a megértéshez, Őze Barakiása pedig hig-MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK