Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
Caligula helytartója 153 rabbi bölcs nyugalmában, gunyoros hajlongásaiban vagy rítust végző méltóságteljes szertartásosságában. Egy tökéletesen láthatatlan eszközrendszer - a hang, a gesztus, a test, az idegek fölötti teljes uralom - biztosítja, hogy a figura lefojtottsága mögött a belső folyamatok gazdagságát érezzük. Lukács Sándor több tehetséges alakítás után most azt is igazolja, hogy nagy színésszé érhet - ha Ljubimov vagy Harag formátumú rendezővel dolgozik. Petroniusában óriási dráma játszódik le. Meglehetős utat jár be a darab elejétől a végéig - a római patrícius elvakult és önelégült gőgjétől az erkölcsi tisztaság mániákus hitvallásáig. Az, hogy Lukács a szenvedélyes férfi érzelmi szélsőségeit követni tudja, nem meglepetés - ez romantikus színészalkatából fakad. De hogy a gondolkodás folyamatát is győzi intellektussal, az talán az eddigiek alapján nem volt várható. Petroniusában az a megrázó, hogy önmaga vitapartnerévé válik: mihelyt meggyőződik egy igazságról, többé már nem tud hatalmi pozíciójából cselekedni, csakis a fölismert igazságnak megfelelő erkölcsiség szerint. Ez adja emberi nagyságát, de egyszersmind ez válik helytartói hatalmának kelepcéjévé is, amit nem annyira külső erők vonnak köré, mint inkább saját ragaszkodása az emberi mértékhez. Lukács figyelemreméltóan mutatja meg, hogy minél dühödtebben reagál Petronius a köréje záruló kelepcére, annál kevésbé képes tudatosan a caligulai megoldást választani. A szenvedélyesség mellé ezért erősödnek föl alakításában, vakkantásszerű, kis nevetések kíséretében, fokozatosan az önirónia, a gúny, a keserűség hangjai. Egy kivételes férfiú kivételes önismeretre ébredésének drámája zajlik le előttünk. Ha Petronius drámájában számunkra is érvényes erkölcsi magatartást keresünk, akkor a párhuzam nyilvánvaló. Ebben az esetben nem akadhatunk fönn azon, hogy Caligula helytartójának volt ideje nem teljesíteni a parancsot, tisztába jönni önmagával, megfontolni tetteit és tetteinek következményeit, hiszen amíg Rómában értesültek a Szíriában történtekről, amíg a parancs eljutott a tartományba és teljesítésének (vagy nem-teljesítésének) híre vissza a központba, addig sok minden történhetett. Ma már csakugyan nincs ekkora távolság „Róma" és „Szíria" között. De Székely János drámája valójában a lelkiismeretben játszódik. És a lelkiismereti döntések egy olyan morális szorítóhelyzetben, mint amilyet a Caligula helytartója ábrázol, megszülethetnek egyetlen éjszaka alatt is. 1978 MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK
