Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
Caligula helytartója 151 raisága, verssorainak lüktetése helyenként Füst Milán Negyedik Henrik királyára emlékeztet. Harag az alapvetően gondolatokra csupaszított dialógdrámát rendkívül puritán színházi élménnyé emeli. Szám szerint kevés teátrális eszközt használ, de annál hatásosabban. Leleményei közül kétségkívül a legpompásabb Caligula öklömnyi mellszobra, melynek jókora foglalatához hatalmas, hordszékszerű faácsolatot készítenek, úgyhogy egy egész csapat katona kell a szállításához. Futólépésben, ütemre trappoló különítmény hozza-viszi a Caligula-szobrocskát, amely így egyszerre fejezi ki a hatalomjelkép nevetségességét és fenyegetését. A helytartói szék ülőkéjére ültetve pöttöm csecsebecsének látszik ez a mellszobor, egyszer még a földre is dobják, és a győzelmét ünneplő Petronius futball-labdaként cselezget vele a színpadon, ám amikor visszakerül jelképes trónusára, ismét hatalmi jelvénnyé válik, és a katonákkal közrefogott zsarnokot érezzük mögötte. A római katonák az előadás egy másik pontján a várfokon bukkannak föl hirtelen, mintegy körülkerítve a nézőteret is, és valóságossá téve a nézőben a fenyegetettség érzését. A zsidók tömbbe zárt, tömör csoportja kontrasztként általában a színpad közepén áll, az egymásba kapaszkodás festői és egyszersmind történelmi jelképeként foglalva össze egy nép társadalmi helyzetét. A mozgásnak gondolati ereje van az előadásban. Petronius és a rabbi vitájában az előbbi, „uralkodói" pozíciójának megfelelően, széles mozdulatokkal, zaklatott járkálással, szenvedélyes gesztusokkal kíséri argumentálását, az utóbbi többnyire mozdulatlan figuraként húzza meg magát. A bő redőkben aláhulló római ruha széles hullámzással követi viselőjének vad mozdulatait, míg a zsidók zárt ruházata statikusságot feltételez és követel - Schaffer Judit jelmezei ekképpen válnak a rendezői koncepció részeivé. A vár is mintha tudatosan belesimulna Harag elképzeléseibe - Kölönte Zsolt díszlete a csupasz falakat működteti, világítással emelve ki (vagy takarva a háttérbe) egyes részleteket, s ez a természetes térformáló elv még arra is lehetőséget ad, hogy a „fönt" és a „lent" vagy a vita hevében a lépcsőre szoruló ellenfél fölfelé hátrálása közvetlenül szemléltesse a szereplők adott helyzetét. Hasonlóan jellemző mozzanat, mikor a zsidóknak át kell bukdácsolniuk a császárszobrot hordozó faácsolat rúdjai között. Ezekkel a jelenetekkel Harag képpé tudja formálni a drámai szöveg mögöttes világát. Mindig csak akkor alkalmaz tudatunkba rögződő képet, ha gondolatilag van szüksége rá. Arra például nincs utalás a drámában, hogy a két, ártatlanul kivégzett segédtiszt holttestét meg kell mutatni a nézőknek. Harag azonban fontosnak MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK
