Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Magyarországi előadások

KOLTAI TAMÁS

Caligula helytartója

Székely János drámája Gyulán

Decius római lovag szerint, aki Caligula császár állandó követe Szíriában, Publius Petronius föltalálta a tétlen hatalmat. Petronius, a császár szíriai és júdeai helytartója a romániai (erdélyi) Székely János Caligula helytartója című darabjában azzal érdemli ki gyermekkori barátjától ezt az elismerő megjegyzést, hogy nem viszi be a zsidók jeruzsálemi templomába Caligula szobrát. Vagyis nem teljesíti a parancsot, a nem-cselekvést emeli pozitív tetté, passzivitását, tétlenségét szegezi szembe a parancs végrehajtását sürgető fölszólítással.

A darabnak ez az első rétege a hatalommal való szembeszegülés lehetőségét kutatja. Csakhogy Petronius mint császári helytartó, maga is része ennek a hatalomnak. Kénytelen azonban fölismerni, hogy saját önálló hatalma viszonylagos, valójában Caligula hatalmának függvénye, s a császár hatalma - furcsa paradoxonként - mégis az ő (és a hozzá hasonló többi helytartó) hűségén alapul. A dráma kezdőpontján Petronius hűsége föltétel nélküli. Egészen addig, amíg a lelkiismeretével ellentétes parancs végrehajtására kényszerül. Ezen a ponton ellentétbe kerül hűség és lelkiismeret. Ez a belső, erkölcsi dráma Székely János színművének második rétege.

A téma ismerős, többek között a színpadról. Petronius következő szavai például a Totókat juttatják eszünkbe, valósággal Örkény darabja elé kívánkoznak mottó gyanánt: „A hatalom természetes / Végső határa az a pont, ameddig / Az alattvalók türelme kitart." Székely hőse azonban hozzáteszi ehhez: „Csakhogy nem így van, Az alattvalók / Kis türelmét egy polgárháború / Kilátása a végtelenbe nyújtja." Voltaképpen még mindig a Tóték problematikáján belül vagyunk, hiszen a polgárháború rémét mint az alattvalók türelmét nyújtó tényezőt a kiszolgáltatottság számos más változásával helyettesíthetjük. Székelynél azért kap más megvilágítást ez a gondolatsor, mert Petroniustól származik, aki mégiscsak a hatalom (igaz, csupán afféle köztes-hatalom) képviselője. Ebben különbözik Teleki, illetve Illyés Petron-