Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Magyarországi előadások

MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK

146

SZÁNTÓ JUDIT

káló névtelen, démoni titokzatosság, az állandóan kiszámíthatatlan veszély itt egy figurában testet is ölt, méghozzá úgy, hogy ez az ördög, ez a szadista zsaroló egyben maga is áldozat - először Havadiéké, továbbá a Havadiékat is elpusztító társadalmi rendé. A koncepció legegységesebb eleme ez a szereplő - és Kálmán György elemében van, amikor belebújik kísérteties, viaszfehér bőrébe. Absztrakciónak és konkrétumnak mesterien pontos, méghozzá nem is állandó arányú adagolását nyújtja egy rászabott szerepben, amelyhez azonban neki is meg kellett újulnia.

Az érdekes előadás a maga jelentőségén túlmutató gondolatokat ébreszt. Ha vannak is hézagok Harag György impozáns építményében, ha lehet is vitázni a rendezői, pontosabban: a színházi szuverenitás ilyen hajthatatlan érvényesítésével, egyet érdemes megszívlelni. Az alkotó színházi fantáziának nem kell megtorpannia a kortársi alkotások előtt. Érdemes kipróbálni rajtuk is az új eszközöket, mert nemegyszer kiderülhet: épp a kortársi gondolat ereje, mozgósító hatása nyerhet a vásáron.

1977