Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Román előadások
ROMÁN ELŐADÁSOK 136 IOANA MÄRGINEANU tás mögött a hallgatag, de következetes ellenállás képét mutatja; az anya rettegéssé növekvő félelmét Maia Tipan-Kaufmann intelligensen és érzékenyen, visszafogott drámaisággal, gyér kitörésekkel alakítja; a fiatal Maria Sele§ által öniróniával kontrollált, sikeres Ágikájának a gyerekes bátorság, a felnőttek viselkedését utánzó verbális tikkek a leglényegesebb jellemzői. Egy különleges rezonőr és mégis résztvevő szereplő a Postás, egyféle falubolondja, akinél a szellemi gyengeséget a lelki tisztaság ellensúlyozza. Dorel Vi§an nem egy „eset"-et formál meg, hanem természetesen, melegséggel, emlékezetes felvonásvégeket komponálva egy esendő embert állít elénk. A színész diszkréten, de állandóan egy másik, nem látott, de jelen levő szereplőt is érzékeltet - a frontról jövő levelekben kirajzolódó Fiút. Gizi Gézáné szerepében Eugenia Mure§anunak volt bátorsága a végig vitt groteszkhez, mintegy ellenpontozva és rubens-i bájaival lefegyverezve az Őrnagyot. A lényegretörő, a szükséges reális utalásokkal bíró díszlet a groteszk tragikus aspektusait emeli ki, ugyanakkor lírikus-nosztalgikus atmoszférát is sugall. A felkavaró előadás a nézők ajkára fagyasztja a nevetést. Örkény és Harag egyaránt „kényelmetlen" alkotók, akik felkavarják az olvasó, a néző, a színész nyugalmát. A Tóték olyan darab, amely jogosan járta be a világot - a Kolozsvári Nemzeti Színház előadása a mű életének egyik markáns pillanatát jelenti. 1983 BodóA. Ottó fordítása
