Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Sütő és harag

SZAKOLCZAY LAJOS

A Káin és Ábel Kolozsvárott

(Részlet)

A „ (meghúzás" dramaturgiája; szövegben alakuló látvány

(...) Aki egy kicsit is figyelmesen olvassa Sütő András szövegét, azonnal fölfedezheti líraiságát és képi erejét. Az író, bármely műfajban is szól, versnyelven beszél; metaforákkal terheli a nyelvet, hogy fölszabadíthassa a gondolkodást. Áttűnésekben, némelykor pompás nyelvi humorban rejtőzik, hogyha szükséges, félelmetes logikával és kiszámítottsággal, lecsaphasson. Ilyenkor a hosszú mondatok bibliás szépsége, Károli Gáspárban és a régi magyar nyelv egyéb tárnáiban megmerülő terjengőssége hirtelen megváltozik. Jó példa erre az „első jajkiáltásból" való, az áldozati aranycsészéket ivással meggyalázó Káiné s e tettben istenkísértést látó Ábel közötti replika.

ÁBEL: Már összetéveszted magad az Úrral. Te métely. Lucifer. (Állón üti) Ezt az első poharamért.

KÁIN: Erős ütésed van.

ÁBEL: Ezt a másodikért.

KÁIN: Hétig ne merészkedj. Nyolcat kapsz vissza.

ÁBEL: A beszennyezett örömömért. (Újabb ütés)

KÁIN: Akkor most hívd az Istent segítségül. (Birkóznak)

ÁBEL: Az én pártomon áll. Nem te léptél vele szövetségre.

KÁIN: A félelem: nem szövetség.

ÁBEL: A hűség nem félelem.

KÁIN: A rettegés: csupa hűség.

ÁBEL: Az alázat nem félelem.

KÁIN: Az alázat: gyalázat.

Ennyiből is kiviláglik: Harag Györgynek, a rendezőnek nem a magas fokú, testet és lelket is mérkőzésre szólító összeütközésekkel volt gondja. Sokkal